Alaposan meglepődtek a szakemberek, amikor egy 2006-ban genetikai vizsgálatra befogott mocsári teknősre bukkantak a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Barcsi borókás területén, Somogy megye déli részén, a Dráva közelében. Éppen az Aranyospusztai-tó gátján fekvő tojásrakó helyet mérték fel, amikor az egyik nőstény páncélján azonosító jeleket vettek észre, ami azért szokatlan, mert nem sok példa volt arra, hogy ugyanazt a példányt újra befogják, főleg nem ennyi idő elteltével – szúrta ki a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság hírét az Index.
De a legkülönösebb a befogásban az volt, hogy a most 26 éves teknőc
16 ÉV ALATT MINDÖSSZE 75 MÉTERRE HALADT
a korábbi befogás helyszínétől. Azaz átlagosan fél centimétert tett meg óránként, ami kiugró teljesítménynek számít a leglassabb állatok között is. Persze valószínűleg nem egyenes vonalban bandukolta le a légvonalban mindössze 75 métert, hanem sok-sok vargabetűt beiktatva, de az élőhelyhez ragaszkodásnak és a nyugalomnak ez a mértéke nem várt felismerést hozott.
A 10-30 centiméteresre megnövő mocsári teknős az egyetlen őshonos teknősfaj a Kárpát-medencében, és (nevéhez hűen) kifejezetten kedveli a lápos, mocsaras élőhelyeket, csendes holtágakat, tavakat, főleg, ha azok iszapos fenekűek, és dúsan benőtte azokat a növényzet. 300 fajtársához hasonlóan mókásan, esetlenül és komótosan vánszorognak a szárazföldön, vízben viszont annál ügyesebbek. Ezért a pontosság kedvéért érdemes úgy fogalmazni, hogy bámulatos lassúsági teljesítményüket a „szárazföldi helyváltoztatási próbálkozás” nevű sportágban érik el.
Index – DDNPI – Magyar Állatvédelem