Az 1986-os csernobili katasztrófa örökre megváltoztatta a közép-európai erdők ökoszisztémáját, a hatások pedig a mai napig érezhetők.
Beleégett a kollektív tudatba a csernobili katasztrófa
A fenyőfák elpusztultak a sugárzástól, az elhagyott épületek felett a növények visszavették az uralmat, a csernobili katasztrófa helyszíne, hátborzongató képei az emberiség kollektív pszichéjének részévé váltak. Aztán az élet mégis csak folytatódott a területen is.
A katasztrófa óta eltelt évtizedekben ismét növekedésnek indultak a vadon élő állatok populációi, a vaddisznók, a szarvasok, őzek mellett egyre több hiúz, bölény és farkas is él a régióban.
A terület azonban már soha nem lesz radioaktivitástól mentes.
Kutatók vizsgálják az állatok radioaktivitását
A tudósok a mai napig vizsgálják azt, hogy a Csernobil környékén élő állatok mennyire egészségesek. Különösen az foglalkoztatja őket, hogy a vaddisznók miért radioaktívabbak, mint más fajok, például a szarvasok? Most talán fény derült az okokra köszönhetően bécsi műszaki egyetem és a hannoveri Leibniz egyetem kutatóinak – írja az Euronews.
Az Environmental Science & Technology folyóiratban megjelent friss cikkükben arról számolnak be, hogy a kutatók rájöttek arra, hogy a vaddisznók radioaktivitása összefügghet egy bizonyos szarvasgombával. Ráadásul míg a többi vadonélő állat esetében a vártank megfelelően csökkent a radioaktivitási szint, addig
a vaddisznóhúsban negyven éve elteltével sincs releváns változás.
Kiderült az is, hogy a vaddisznókban egy sokkal hosszabb felezési idejű úgynevezett cézium izotóp van jelen, azaz nem a 1986-os csernobili katasztrófa nyomait viselik magukon, hanem egy 1960-as években bekövetkezett nukleáris fegyverkísérletét.
A katasztrófát megelőzően nukleáris fegyverkísérletek zajlottak
Ismét felmerül a kérdés, hogy miként lehetséges ez? A mondás szerint az vagy, amit megeszel, ez pedig igaz a vaddisznókra is. Ezek az állatok ugyanis különösen rajonganak a szarvasgombákért, azaz azokért a gombafajtákért, amik a föld alatt növekednek és a vaddisznóknak kell kiásniuk. A radioaktív cézium azonban pontosan ezekben halmozódik évtizedek óta, mivel rendkívül lassan tud lefelé vándorolni a talajba.
A 20-40 centiméteres mélységben előforduló szarvasgomba csak most szívja fel a csernobili katasztrófa során felszabaduló céziumot,
a „régi” atomfegyver-kísérletekből származó cézium viszont már megérkezett oda.
Ennek ismeretében a vaddisznóhús szennyezettsége várhatóan nem csökken jelentősen a következő években.
Magyar Állatvédelem, fotók: Canva, illusztráció