Európa területének harmadát erdők borítják, ami semmi a trópusokhoz képest, de az ökoszisztéma fennmaradása, a klímaváltozás mérséklése és végül az emberiség túlélése szempontjából elengedhetetlen, hogy megóvjuk őket. A Falling Walls tudományos konferencián részt vevők a sikeres beavatkozás lehetőségeit vitatták meg.
Az európai erdőket elsősorban a szárazság fenyegeti, de a szárazság nemcsak magában jelent gondot. Igazi láncreakciót indít el: több lesz miatta az erdőtűz, pusztul a biodiverzitás, megnő a hőség, erre pedig a paraziták és a fákat pusztító rovarok is jól reagálnak, több lesz belőlük, a fák pedig sérülékenyebbé válnak. A sérülékenyebb fákat a paraziták könnyebben pusztítják el – írja a Falling Walls kerekasztal-beszélgetésén elhangzottakat ismertetve a 24.hu.
A szakértők szerint fontos paradigmaváltásra is szükség van az erdészetben: ha csak reagálunk a környezeti zavarokra, az már késő – meg kell őket előzni, mert egyre több van belőlük.
Az erdőgazdálkodás és az erdészet összességében korábban úgy gondolta, hogy az olyan természetes környezeti zavarokat, mint a viharok, a szárazság vagy az erdőtüzek, meg kell előzni – most azonban kezdjük megérteni, hogy ezek természetes velejárói az ökoszisztémának, és kezelnünk kell őket, nem pedig eltüntetni.
Az európai erdőgazdálkodás egyik fontos aspektusa most már az idegen fajok betelepítése is, olyanoké, amelyek sokkal jobban reagálnak a megváltozott időjárási körülményekre, a szárazságra, mint az őshonos fajták. Ez a gyakorlat sem veszélytelen: figyelni kell arra, hogy alaposan ismert fajokat telepítsenek, amelyek nem szállják meg az egész ökoszisztémát, és közeli rokonságban állnak az őshonos fajokkal.
Az új fafajok behozatala még így sem teljesen veszélymentes, de mivel a szárazságtól nem óvhatjuk meg az erdőinket, az erdőgazdálkodás kénytelen ilyen mesterséges, mégis természetközeli megoldásokhoz folyamodni. Egyelőre, úgy tűnik, ez az egyetlen módja annak, hogy megóvjuk az európai erdőtakaró nagy részét.
24.hu