Magyarországon több tízezren követelik nap, mint nap, hogy felállítsák az állatrendőrséget, ami kifejezetten az állatkínzásos esetek felderítésén és megelőzésén dolgozna. A kezdeményezés nem példa nélküli, hiszen többek között az Egyesült Államokban is működik hasonló szervezet. A San Antonio Állatvédelmi Szolgálatának egyik vezetőjével, Lisa Norwood-dal beszélgettünk.
Mióta működik az Állatvédelmi Szolgálat San Antonióban, és miért döntött a város a szervezet felállítása mellett?
Az Animal Care Services (ACS) a texasi San Antonio-i önkormányzat egyik részlegeként működik, amely az 1940-es évekig nyúlik vissza, igaz akkor még az egészségügyi osztályhoz tartozott. Több mint 50 éven keresztül az osztály csak állatellenőrzést és veszettségmegelőzéssel kapcsolatos tevékenységet végzett. 2004-ben a helyi napilap cikkei rávilágítottak az évtizedek óta fennálló gyakorlatra: San Antonio városa elaltatta a bevitt kóbor állatok több mint 90 százalékát. A város felháborodott, a lakosság változást követelt. 2006-ban végül a város vezetői civilekkel együttműködve létrehozta az osztályt az állatvédelmi problémák megoldására, közben felülvizsgálták a helyi állatvédelemmel kapcsolatos rendeleteket is, így jelentős előrelépést értek el. Komplex állatvédelmi stratégiát alkottak, ami három pilléren állt: a meglévő törvények fokozott érvényesítésén, a kóbor állat-állomány ellenőrzésén, és az örökbefogadási program növelésén.
Hogyan jellemezné a szervezet működését? Kik tagjai? Milyen a kapcsolata a rendőrséggel?
Az állatvédelmi szervezet stratégiai prioritások alapján több részlegre oszlik. Vannak, akik helyszíni végrehajtást végeznek, az ő feladatuk az állatellenőrzés, az állatokkal kapcsolatos vizsgálatok elrendelése és engedélyek kiadása. Szintén külön feladat az örökbeadott állatok elhelyezése, gondozása, az ivartalanítási program elvégzése. Van, aki a menhelyet üzemelteti, más a klinikán dolgozik, és beadja az oltásokat, kezeléseket, műtéteket hajt végre az állatokon. Szintén fontos az oktatási és kutatási terület, amely a közösségi edukációval és a médiakapcsolatokkal foglalkozik és releváns információkat közvetít a menhelyről, a felelős állattartásról, a törvényekről. Mindenki San Antonio városának alkalmazottja, de van egy önkéntes csapatunk is, valamint szoros a kapcsolatunk a város más állatvédő szervezeteivel és klinikáival is.
Mi a helyzet a rendőrséggel?
Rendszeresen együttműködünk a városi bűnüldöző szervekkel, a San Antonio Rendőrséggel az ügyekben. Mivel a törvényeket mind a mi tisztjeink, mind pedig a rendőrök betartathatják, időnként az ACS vezető nyomozóként támogatja a kutyatámadásos vagy állatkínzásos esetek felderítését. Általában mi vagyunk a vezető nyomozók minden állattal kapcsolatos bűncselekményekben, nagy horderejű esetekben együttműködünk a texasi közbiztonsági minisztériummal, a Texas Rangers-sel, a Texas Parks & Wildlife vadőreivel és más hatóságokkal. Szintén együttműködünk az Egyesült Államok kormányával vagy a szövetségiekkel, így például a Szövetségi Nyomozó Irodával (FBI), és az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumával.
Milyen képesítés szükséges ahhoz, valaki munkát vállaljon Önöknél?
Texas államban az állatvédelmi tisztviselőknek egy 12 órás képzésen kell részt venniük, ezen kívül pedig minden tisztnek 3 évente legalább 30 órás továbbképzést kell teljesítenie az engedélyének megtartásához. Állatgondozó tisztjeinknek egy 8 hetes oktatáson is részt vesznek, amely elméleti képzést és terepgyakorlatot is tartalmaz.
Melyek az állatvédelmi tisztviselők elsődleges feladatai?
Betartatják San Antonio és Texas állatvédelmi törvényeit, engedélyezik az állattal kapcsolatos vállalkozásokat, például az állatkereskedéseket működését, és oktatják a közösséget a felelősségteljes, humánus kisállattartásra.
Milyen változások történtek San Antonióban azóta, hogy működik az “állatrendőrség”? Javultak a statisztikák?
Sok változtatást hajtottunk végre a menhely működésében, de az egyik legnagyobb hatással a tisztviselőink fejlesztése járt. Nemcsak a képzésüket és az erőforrásainkat fejlesztettük (ideértve például a járműveket), hanem szakmailag és megjelenésükben is erősödtek. A cél az, hogy tisztjeink progresszívek, profik és proaktívak legyenek. Az állattartó tisztek rendszeresen helyszínelnek. Évről-évre számos bűncselekményt derítenek fel, melynek eredményeként súlyos büntetést tudnak kiharcolni az állatkínzóknak. Az Állatvédelmi Osztály fejlesztésének fontos eleme, hogy ma már speciális csapatokat alkalmazunk. Vannak elsősegélynyújtó tisztek, akik rendszeresen hívják a szolgálatot. Speciálisan képzett nyomozók az állatokkal való visszaélés eseteit vizsgálják, beleértve a kínzást is. Külön nyomozók kezelik a kutyatámadásokkal kapcsolatos eseteket és a veszettségi karanténokat. Szintén külön csapat foglalkozik az engedélyek kiadásával. A tisztek bírságot szabnak ki, amelynek mértéke jogsértésenként 300 dollárnál kezdődnek.
A statisztikák igazolják a működés sikerességét. A harapásos esetek stabilan 3500 incindens körül mozognak, de az elveszett állatok megkerülésének száma ugrásszerűen megnőtt az utóbbi időben, az örökbefogadási arány pedig a 2004-es kevesebb, mint 10 százalékról a múlt év végére 92 százalékra nőtt.
Mennyire rossz a helyzet az állatkínzásokkal kapcsolatban általában az Egyesült Államokban?
Sajnos az elhanyagolást ugyanolyan gyakran látjuk, ha nem gyakrabban, mint az állatkínzásos eseteket, vagy a kutya, illetve kakasviadalokat.
Mit gondol, az “állatrendőrség” intézménye jelentős mértékben hozzájárulhat az állatkínzás csökkentéséhez?
San Antonióban az állatvédelmi tisztviselők egyrészről segítenek betartatni a jogszabályokat, másrészről megtanítják a normákat is, amelyekre a közösség tagjainak törekedniük kell. Az ellenőrzésnek nem csupán a törvények betartatásáról kell szólniuk, hanem arról is, hogy elmagyarázzák, miért biztonságosabb egy olyan közösségben élni, amely humánus a kisállattartás terén.
Magyarországon óriási társadalmi igény van az “állatrendőrség” felállítására. Milyen tanácsot tudna adni azoknak a civileknek, akik küzdenek ennek megvalósításáért? Érdemes harcolni?
Az állatvédelem nem csupán az állatok védelmét jelenti, hanem az emberekét is. Azok, akik bántalmazzák az állatokat, áttérhetnek az emberekre, és az állatkínzás lehet a családi vagy közösségi erőszak első jele is. A bántalmazók és azok, akik tanúi a cselekedeteiknek, érzéketlenné válhatnak az erőszakkal szemben, ez pedig állatok és emberek elleni bűncselekmények elkövetéséhez is vezethet a jövőben, vagy akár már a jelenben is. Ráadásul a rossz körülmények között tartott állatok hajlamosabbak lehetnek arra is, hogy emberre, vagy más háziállatra támadjanak, de a zoonózisos betegségek terjedése is fenyegető lehet. Mindezeket állatrendőrséggel lehet megoldani, ez pedig minden magyarnak, legyen szó négy vagy kétlábúról, segítséget nyújthat.
Az ügyért küzdő civileknek változást kell követelniük a közösségüktől, és ami a legfontosabb, a kormányuktól. Keressenek partnerséget – más szervezetekkel, látogassanak el a baráti médiába és számoljanak be az erőfeszítésekről! Magyarázzák el az állatrendőrség és a közbiztonság, a biztonságosabb élet közötti kapcsolatot! Addig mondják, amíg meg nem hallják! Mindig érdemes kiállni a helyes dolgok mellett. Mindig helyes a hangtalanok hangjának lenni.
magyarallatvedelem.hu