Ez jó hír, nem csak a bálnák, hanem az egész ökoszisztéma számára.
Néha úgy tűnhet, hogy az állatvilágot csak rossz hír bombázza. Örömmel jelentjük tehát, hogy ez egyszer valami jó is történt – igazán jó! Közel fél évszázad óta először láttak déli uszonyos bálnák nagy csoportjait együtt táplálkozni az Antarktiszon.
„Soha nem láttam még ennyi bálnát egy helyen” – mondta Bettina Meyer, az Alfred Wegener Intézet, a Helmholtz Sark- és Tengerkutatási Központ (AWI), valamint az Oldenburgi Egyetem, valamint a Helmholtz Intézet biológusa, aki társszerzője egy új tanulmánynak, amelyet a Scientific Reports folyóiratban tettek közzé. Meyer, aki az expedíciót vezette, azt mondta, hogy „teljesen lenyűgözte, ahogy ezek a hatalmas csoportok táplálkoznak”.
Eredetileg az éghajlatváltozás krillekre történő hatásának vizsgálatára küldték ki az egyik csapatot, amely az Antarktiszi-félsziget 3251 kilométeres szakaszán végzett felméréseket. 100 uszonyos bálnacsoportot találtak, melyek mindegyike egy-négy bálnából állt – és a Weddell-tengerben, az Elephant Island közelében 50 és 70 egyedből álló csoportokat észleltek egy területen.
Egyenesen a monitorunkhoz futottam, amely akusztikus mérési módszerekkel mutatja a krillrajok jelenlétét és méretét a vízben. Az adatok alapján azonosítani tudtuk a rajokat, és még azt is megnéztük, hogyan vadásztak rájuk a bálnák.
– magyarázta Meyer.
Az uszonyos bálnák méretükben a kék bálnák után a második helyen állnak, az életképesek akár 90 évig is elélhetnek. Gyorsan úszók, ami egy ideig előnyben részesítette őket cettestvéreikkel szemben, amikor a kereskedelmi bálnavadászok elől kellett menekülni – de a modern bálnavadászati eszközök, például a gőzhajók és a robbanásveszélyes szigonyok elterjedésével a kihalás szélére sodródott a faj.
Így rendkívül örvendetesek az újjáéledő uszonyos bálnák populációiról szóló hírekről. Nem csak maguknak a bálnáknak: visszatérésük őseik táplálkozóhelyére az ökológiai létra minden lépésében következményekkel jár.
„Amikor a bálnapopuláció növekszik, az állatok több tápanyagot hasznosítanak újra, növelik az óceán termelékenységét” – magyarázta Meyer. „Ez felgyorsítja az algák szaporodását, amit maguktól a fotoszintézis útján szívják el a szén-dioxidot a légkörből, csökkentve a légkör CO 2 koncentrációját.”
Mint az életben sok minden, itt is minden az ürülékre vezethető vissza: több bálna több ürüléket is jelent, amivel a bálnák nagyon jót tesznek az óceánnak. Ezek ugyanis olyan tápanyagokat tartalmaznak, mint a vas, amelyet az Antarktiszon nehéz beszerezni, így elősegíti a fitoplanktonok növekedését az óceánban.
A fitoplankton vagy a mikroalgák tápláléka a krillnek – az apró biolumineszcens rákféléknek, amely lényegében az antarktiszi tápláléklánc alapjaként működik. Szegény öreg krilleket megeszik a bálnák, fókák, pingvinek, halak, így a krillek az egész ökoszisztémájának jót tesznek.
A legjobb az egészben, hogy úgy tűnik, ez nem egyszeri eset. Egy évvel az eredeti expedíciók után ugyanaz a kutatócsoport újra felkereste a bálnaetetőhelyeket. Ezúttal nem 50 vagy 70 állatot láttak, hanem 150-et.
Még ha még mindig nem ismerjük az Antarktiszon élő uszonyos bálnák teljes számát az egyidejű megfigyelések hiánya miatt, az jó jel lehet, hogy közel 50 évvel ezelőtt a kereskedelmi bálnavadászat betiltása után az uszonyos bálnák populációja az Antarktisz fellendül.
– mondja Bettina Meyer.
Kiemelt kép: Leonardo Gonzalez/Shutterstock.com
Fotók: https://www.nature.com/