Ismét egy angyallal több lett az égben, Borcsa örökre elaludt. Fájó szívvel búcsúzik a Baráthegyi Alapítvány a hűséges vakvezető kutyustól.
Borcsa örökre elaludt, egy csillaggal fényesebb lett az ég – osztotta meg fájdalommal a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány.
“Mindig nehéz, ha búcsúznunk kell. Vakvezető kutyánk 4 évig volt hűséges társa kollegánknak, Vida Zoltánnak. Borcsának daganatos betegség miatt el kellett távolítani az egyik szemét, ezért hamar nyugdíjas lett. Örökbefogadó családja szeretetteljes otthonában töltötte a megérdemelt pihenését, de gazdájával sem szakadt meg a kapcsolat.
“Rengeteg közös emlék és élmény keveredik bennem. Ha dolgozott, akkor mindig komoly volt, de ha lekerült róla a hám, akkor igazán megmutatta bohókás személyiségét. Borcsával tapasztalhattam meg először, hogy milyen, mikor az ember feltétel nélkül tud bízni. Hatalmas szabadságot adott nekem és kinyitotta a világ kapuit. Ha Borcsára gondolok, a sok élmény mellett a hála jut eszembe. Sokat tanultam tőle és a szívemben tovább él.
Létezik egy láthatatlan kötelék ember és kutya között, ami soha meg nem szűnik”
– emlékezett vissza Zoltán.
Borcsa örökbefogadója, Tímea is fájó szívvel búcsúzott tőle:
“Drága Borcsa! Lehet készülni, de felkészülni nem lehet erre az érzésre, ami utánad maradt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a kutyánk voltál. Annyi, de annyi jó gondolatom volt, hogyan fogok elbúcsúzni itt tőled, de most nincs más, csak az üvöltő lélek és a záporozó könnyek. Köszönöm, hogy ilyen sokáig voltál nekünk és boldoggá tetted életünket. Január 21-én lettél volna 15 éves. Ég Veled, most már fent szaladgálsz.”
Most mi búcsúzunk tőled, Borcsa, te fényes csillagunk. Most már az égen ragyogsz tovább. Nyugodj békében.” – búcsúztak tőle szomorúan.
(Forrás: Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány)