A Debrecen déli ipari övezetében folytatott régészeti ásatások során egy jelentős középkori település, Szepes falu maradványaira bukkantak.
A Déri Múzeum régészei 2022 augusztusa óta dolgoznak a területen, ahol számos különleges lelet került elő, többek között a szepesiek állattartási és húsfogyasztási szokásaira utaló gazdag állatcsont-leletanyag.
Állatcsontok árulkodó története
A feltárások során talált nagymennyiségű állatcsont fontos bepillantást nyújt a középkori szepesiek életébe. Az állatcsontok vizsgálata révén pontosabb képet kaphatunk arról, milyen állatokat tartottak és fogyasztottak a falu lakói. A középkorban az állattartás szorosan összefonódott az emberek mindennapjaival, hiszen az állatok nemcsak élelemforrást biztosítottak, hanem segítséget nyújtottak a mezőgazdasági munkákban is.
Az állatcsontok alapján feltételezhető, hogy a szepesiek nagy számban tartottak haszonállatokat, mint például szarvasmarhákat, disznókat és juhokat. Az állatok fontos szerepet játszottak az élelmezésben és az árutermelésben egyaránt. A húsfogyasztási szokásokból kiderül, hogy a falu lakói rendszeresen fogyasztottak húst, amely valószínűleg a közösség egyik fő táplálékforrása volt.
Középkori állattartás és mezőgazdaság
Az állatcsontok mellett számos eszköz is előkerült, amelyek az állattartáshoz és a mezőgazdasághoz kapcsolódnak. A leletek között megtalálhatóak különböző szerszámok, például ekevasak, patkók és zablák, amelyek a középkori gazdálkodás mindennapi használati tárgyai voltak. Ezek az eszközök arra utalnak, hogy a szepesiek intenzíven foglalkoztak földműveléssel és állattenyésztéssel, amely alapvető volt a falu gazdaságában.
A lelőhelyről előkerült több mint 300 kút is azt sugallja, hogy a vízellátás kiemelt szerepet játszott a település életében, hiszen az állattartás és a mezőgazdaság is nagymértékben függött a vízforrásoktól.
Az állatok szerepe a középkori közösségi életben
Az előkerült leletek között több olyan tárgy is megtalálható, amelyek az állatokhoz kötődtek nemcsak gazdasági, hanem szórakoztatási célból is. Különböző hangszerek, mint például sípok és dorombok is napvilágra kerültek, amelyek valószínűleg a középkori lakók kikapcsolódását szolgálták. Elképzelhető, hogy ezek az eszközök akár pásztorok vagy gazdák használatában voltak, akik az állatok mellett töltött idejüket színesítették velük.
A leletanyag egyik érdekessége az a sokrétű összkép, amely a középkori falu életmódját ábrázolja, beleértve az állattartás gyakorlati, gazdasági és kulturális vonatkozásait is. Az állatok az akkori közösség meghatározó elemei voltak, és életük minden területén fontos szerepet játszottak.
Az állatok és a háború
A békés hétköznapok mellett a régészek a háborúk és a pusztítás nyomait is feltárták. Az előkerült muskétagolyók, nyílhegyek és egyéb fegyverek arra utalnak, hogy a falu lakói kénytelenek voltak megvédeni magukat a támadásoktól, amelyek közvetve az állatállományuk védelmét is szolgálták. A középkori falvakban az állatok elvesztése komoly csapást jelentett volna a közösség számára, így az állattartás szorosan összefüggött a falu védelmi rendszereivel is.
Magyar Állatvédelem, forrás: MTI