Első alkalommal sikerült törpekuvikot találni és egyben meg is örökíteni a Börzsönyben – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Mint írják, a megfigyelés további különlegessége, hogy két együtt mozgó, egymással gyakori füttyögéssel kapcsolatot tartó öreg madarat, feltehetően egy párt talált Selmeczi-Kovács Ádám, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagja, az MME Ritkaságvadász Szakosztály elnöke 2023. szeptember 6-án Szokolya közelében, a Magas-Taxon.
Amint az ilyenkor a madármegfigyelők körében lenni szokott, az adat birtokában többen is megpróbálták visszatalálni a madara(ka)t a következő napokban. Voltak, akik „csak” a hangjukat hallották, azonban az egyesület tagjainak végül sikerült meg is találni őket négy nappal később, szeptember 10-én.
A dolog nehezen indult, mert a baglyocskák kezdetben nem reagáltak a rövid ideig le-lejátszott hangokra – írták. Viszont az reménykeltő volt, hogy a környék énekesmadarai egyből riasztani kezdtek a törpekuvikhangra.
A többi madár azért reagált élénken a mobiltelefonról lejátszott többféle törpekuvikhangra, mert ennek a mindössze testes háziverébnyi bagolynak az étlapján előkelő helyet foglalnak el az erdei énekesmadarak. Köztük akár a saját méreténél jóval nagyobb énekes rigó is. Ezért a zsákmányállat madárfajok ugyanúgy figyelmeztetik a környezetüket, mintha héja vadászna a fák között.
„Jó egy óra elteltével aztán megszólaltak a baglyok, először egy, majd mindkettő, így már „csak” meg kellett találni őket a toronymagas fák ellenfényes lombkoronájában.” Ami tegyük hozzá, szerencsére sikerült is.
A törpekuvik Észak-Európa és a magashegységi erdőségek tipikus fészkelője. Magyarország számára kevésbé ideális középhegységi erdeinek rendkívül ritka, összesen 3-10 párra becsült költőfaja. A Börzsönyben ez az első bizonyított adata, a két madár őszi kóborlóként érkezhetett a területre, a költési időszakban nem volt nyomuk. Érdekes kérdés, hogy jövő tavasszal itt marad és költésbe kezd-e a pár? – tette fel a kérdést az MME.
Tizenhat pár kuvik költött szalakótaodúban a Körösöknél
Nemrég számoltunk be a remek hírről, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén az idén a szokásosnál több, összesen tizenhat pár kuvik költött sikeresen a szalakótáknak kihelyezett odúkban.
Cserebökényben az egyik leggyakoribb bagolyfaj a kuvik. Elsősorban a nyíltabb, mozaikos területeket, kaszálókat, fás legelőket, valamint az állattartótelepekhez és tanyákhoz közeli területeket kedveli. Megtelepszik a falvakban, mezővárosok szélén. A zárt erdőségeket elkerüli.
Évente egyszer költ, jellemzően tanyákon, állattartótelepeken, istállók, juhhodályok padlásain vagy alkalmas üregekben, odúkban. A költés sikertelensége esetén pótköltések is előfordulnak. A kuvik fészket nem épít, 3-5 tojását április végén, május elején közvetlenül az aljzatra rakja. A hím nem ül a tojásokon, táplálékot hord a tojónak. Kezdetben mindig a tojó osztja szét az élelmet a fiókák között, később mind a két szülő részt vesz az etetésükben.
A fiókák négyhetes korukban repülnek ki, de a szülők ezt követően is gondozzák őket. Táplálékuk elsősorban kisemlősökből és gerinctelenekből áll, de néha madarakat, kétéltűeket, hüllőket, halakat is zsákmányolnak. Mezei pocok gradációs években főként ezeket a rágcsálókat fogyasztják.
Cserebökényben az utóbbi évtizedekben folyamatosan eltűntek a kuvik hagyományos költőhelyei, a tanyás ingatlanok és a régi állattartótelepek. Az újonnan épült ingatlanok sok esetben teljesen zártak. Megfigyelték, hogy a lakott területek közelében kihelyezett szalakóta odúkban szinte mindig költ egy pár kuvik is. Cserebökény térségében az idén 16 pár kuvik költött sikeresen. Egy-egy alkalmas odúba évente visszatérnek és költenek a kuvikok.
(Forrás: MME, Fotók: Selmeczi-Kovács Ádám, Horváth Gábor, Orbán Zoltán)
Magyar Állatvédelem