„Rajtunk nem fog múlni a jó sorod kicsi Kele!” Ezt ígéri dr. Berkényi Tamás és a Vadmadárkórház önkéntes csapata a fejlődésben elmaradott, fél szemére vak pici gólyának.
Sosem lesz teljes értékű, felnőtt gólya
Kicsi Kele, ezt a nevet kapta az a pici gólya, akik nagyjából három héttel ezelőtt érkezett félelemtől remegve, sérülten, magára hagyottan a sukorói Vadmadárkórházba.
„Mindig van egy legkisebb, akinek nem jön minden össze egy normális élethez. Mert valami sérül, valami hiányzik” – írja közösségi oldaán dr. Berkényi Tamás, a Vadmadárkórház vezetője. Hozzáteszi: kicsi Kele is ilyen. A madár fejlődésében elmaradott, sose lesz teljes értékű felnőtt gólya, ráadásul a bal szemére nem is lát.
Megkapta az esélyt az életre
„Állatbarát emberektől azonban kapott egy esélyt az életre azzal, hogy elhozták hozzánk a vadmadárkórházba. Mi pedig megígértük neki, hogy élete végéig az otthona leszünk” – mutat rá.
Az állatorvos felhívja a figyelmet arra, hogy Fekete István egyik legszebb regénye egy gólyáról szól, a címe, Kele. A regényben egy meglőtt szárnyú gólya meséli el, hogyan vészeli át a telet az emberek segítségével, hogyan ismerkedik meg a házkörüli állatokkal, hogy épül ki a bizalma, az őt segítő ember felé.
„A mi apró Kelénk is ezt az utat járja most” – teszi hozzá.
Kiemeli, a gólya ismerkedik a kórház állataival, dr. Berkényi Tamás állatorvossal és a gondozó önkéntesekkel. Úgy vélik, szerencsére kicsi lelke ott legbelül eléggé nyitott és alkalmazkodó, így azt gondolják, hamar megszokja majd a közös életet velük.
Magyar Állatvédelem