Ugyan több évtizede alig volt egy-egy észlelése a fajnak, egy új tanulmány alapján javaslat született arra, hogy a vékonycsőrű pólingot (Numenius tenuirostris) kihaltnak nyilvánítsák. Az MME tájékoztatása szerint eEzzel lényegében szertefoszlott az utolsó remény is arra, hogy ezt a ritka partimadarat bárki újra megpillantsa. Ez az első olyan ismert modern kori kihalás, mely egy Nyugat-Palearktisz (Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia) területén élő madárfajt érint.
Az MME szakértői szerint a vékonycsőrű póling mindig is legendás státuszt töltött be a madármegfigyelők körében. Sosem volt gyakori, költőhelyei pedig csak részben voltak ismertek.
Az utolsó jól dokumentált fészket pontosan 100 éve, 1924-ben találták az Omszki régió területen, Oroszországban, Tara közelében. Azóta a költőhelyek ismeretlenek maradtak, annak ellenére, hogy a fajt többen intenzíven kutatták. Izotópelemzés alapján feltételezhető, hogy egy populáció egykor a kazahsztáni sztyeppéken is költött.
Az MME leírása szerint vékonycsőrű póling vonuló faj volt, telelőhelyei a Földközi-tenger környéki sekély édesvízi élőhelyek voltak. Különösen ismert helyszín volt Észak-Marokkó, ahol a faj utolsó, széles körben elfogadott megfigyelése történt 1995-ben.
A szakértők arról tájékoztattak, hogy a 2001. április 15-én magyar terepmadarászok Apajon is megfigyeltek egy vékonycsőrű pólingnak határozott madarat, a leírásban közölt információk alapján az adatot az MME Nomenclator Bizottsága is hitelesítette. Azonban megfelelő fényképes dokumentáció hiányában ezt a megfigyelést a nemzetközi szakmai stáb nem tekinti minden kétséget kizáróan hitelesnek. A
Nomenclator Bizottság a faj állományának katasztrofális alakulása miatt a közeljövőben újra meg fogja vizsgálni a hazai észlelések – így a 2001-es apaji megfigyelés – rendelkezésre álló adatait. A vékonycsőrű pólingnak az 1990-es években hét hazai megfigyelését hitelesítette a bizottság, ezek közül azonban csupán egy leírás rendelkezik fényképes dokumentációval.
Magyar Állatvédelem