A 150 éve született Lovik Károly íróra emlékezett nemrégiben a Nemzeti Örökség Intézete a neves lószakértő Fiumei úti sírkertben található, az évfordulóra felújított síremlékénél.
Lovik Károlyról
Lovik Károly harmadik, legkisebb gyermekként pesti polgári, értelmiségi családba született 1874. március 9-én, életvitele szerint pedig az arisztokrata klubéletben jártas úriember volt. Sajátmagát úgy határozta meg, hogy ő elsősorban lótenyésztő, versenylovak és vadászkutyák szakembere.
A századforduló táján Mr. Charles Lovik nevét jól ismerték az angol lordok, a francia lóversenyrendezők vagy német lószakértők egyaránt. A Kolozsváron jogot tanult Károly 1904-ben Kapus nevű lovával megnyerte a nemzetközi lóversenyéletben is fontos eseménynek számító Szent István-díjat. Ezzel felkeltette egyrészt a lovassportot űző arisztokraták figyelmét, másrészt ekkor hívta meg maga mellé a Vadász- és Versenylap főszerkesztője, Bérczy Károly. Lovik Károly negyvenegy évesen agyvérzésben hunyt el.
Síremléke 2001 óta védett, a nemzeti sírkert része.
Rövid élete ellenére munkássága páratlan volt
Rövid élete ellenére munkássága páratlan voltDallos Gyula ünnepi beszédében kiemelte, hogy Lovik Károly legnagyobb és legmívesebb írásai a versenyló tenyésztésben és versenyben teljesedtek ki.
A Kincsem Nemzeti Lovas Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos hozzátette: szakmai írásainak java részét angolul, németül és magyarul jegyezte fel. Ezek közül több a mai magyar lóversenyközösségnek is példaértékű és használható. Élete a lóversenyzésben tett szolgálatban teljesedett ki.
Báró Tornyai Lajos versenyistállóját vezetve hihetetlen eredményeket ért el, Kapus nevű lovával pedig 1904-ben megnyerte a Szent István díjat, ami világhírű elismerésnek számított.
„Lovik Károly az a személyiség az irodalomban és a lóversenysportban, akinek alkotó tudása, igényessége és szemlélete megérdemli, hogy emlékezzünk rá” – zárta beszédét Dallos Gyula.
Lovas nemzetként kötelességünk emlékezni rá
Móczár Gábor köszöntőjében elmondta, hogy nyelvünkben és kultúránkban is őrizzük azokat a hagyományokat, ami alapján azt szoktuk mondani, a magyar lovas nemzet. A Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója szerint így kötelességünk emlékezni azokra az elődeinkre, akik munkásságukkal megőrizték az utókor számára ezt a tradíciót.
Hozzátette: vannak olyan személyek a Fiumei úti sírkertben, akiknek a neve kevésbé cseng ismerősen. Síremlékük helyéből, abból, hogy a nemzeti sírkert egyik kiemelt helyén nyugszanak, jól láthatja az utókor, hogy életükben elismert és meghatározó alakjai voltak hazánknak. Ilyen történelmi személyiség Lovik Károly is.
„Ezeknek a személyeknek a megismertetése a Nemzeti Örökség Intézetének egyik büszkén vállalt feladata” – tette hozzá a főigazgató.
Forrás és fotók: Nemzeti Örökség Intézete