A komondor pásztorkutya fajta. Ez volt évezredekkel, évszázadokkal, de még akár évtizedekkel ezelőtt is és valószínűleg még sok száz év múlva is az lesz. A jelene azonban nem ennyire rózsás. Hogy miért? Mert a sok évtizedes küllemi tenyésztés meghozta „áldásos” gyümölcsét és mint annyi más kutyafajta a komondor is rossz útra tévedt.
Amikor arról beszélünk, hogy a komondor pásztorkutya, akkor arról beszélünk, hogy egy olyan fajtacsoport tagja, ami a legkiválóbb a kutyafajták között. Annyira sok elvárásnak kell megfelelnie, aminek semmilyen más fajtájú kutyának sem. Egyszerre kell szeretet teljesnek lennie és vadnak. Egyszerre visszahúzódónak és barátságosnak. Fel kell ismerni, hogy ki az ellenség és ki a barát. Helyt kell állnia a hegyekben és akár a nagyvárosban is. És mindehhez egy olyan briliáns intelligenciával kell rendelkeznie, hogy magától, az ember felügyelete nélkül is megfelelően döntsön az adott helyzetekben. Mentesnek kell lennie minden túlzástól. Nem lehet túl agresszív, de nem lehet gyáva, nem lehet kicsi, de nem lehet óriás. A pásztorkutya az arany középút, mert bármi szélsőség csak csökkenti az értékét.
Miért kell megtartani ezeket a tulajdonságokat?
Sokan (sajnos néhány tenyésztő is) azt gondolják, a ma elvárása annyira eltér a múltétól, hogy ennek egy ősi ösztönkészletű komondor nem tud megfelelni. Tévednek!
Mert mit vár el egy pásztor a kutyájától és mit várunk el mi, akik családunk kedvenceként, házunk őreként gondolunk rá?.
Látható, hogy nincs semmi ellentmondás a két elvárás között.
Azért még kutyát nem adtak le gyepmesteri telepen, mert nem szép. De olyat már többször is, hogy nem jó. Tehát a fontossági sorrend mindenképpen az, hogy elsősorban jó legyen a kutya, és csak másodsorban szép. Az idegileg gyenge, félelem-agresszív kutyákat el kell tüntetni a tenyésztésből, bármi áron. A tenyésztők ne keverjék össze a gyáva, bátor, stabil, instabil, agresszív fogalmakat. Ne gyáva, instabil kutyákat tenyésztenek hatalmas agresszióval, hanem stabil, bátor kutyákat alacsony-közepes agresszióval.
Sajnos a mai komondortenyésztők közül nagyon kevesen vannak akik fel tudják ismerni a rossz ösztönkészletű egyedeket, és emiatt ezeket nem is veszik ki a tenyésztésből. Pedig ha tudásukat fejlesztenék, akkor a komondornak nagyon nagy esélye lenne, hogy újból az legyen, ami volt egykoron, a kutyák királya.
Sajnos több helyen lehet találkozni azzal a téves képzettel, hogy a kutya nem tud helyesen dönteni. Tehát nem tud különbséget tenni egy behatoló rosszindulatú felnőtt és egy betévedő ártatlan gyerek között. Ami igaz is lehet egy rossz kutyára. Viszont a cél pont az lenne, hogy tesztekkel, szakértő szelekcióval az ilyeneket kiszűrjük a tenyésztésből.
Fontos hogy csak a stabil idegrendszerű, egészséges kutya szaporodhasson. Az olyan kutyákat amik nem tudnak lefutni 5 km-ert vagy félősen viselkednek ki kell zárni a tenyésztésből. Mert amelyik kutya nem tud lefutni 5 km-ert az nem egészséges, amelyik pedig gyáva, az nem stabil idegrendszerű. Ha nem zárjuk ki, akkor hagyjuk hogy a fajta tovább korcsosuljon. A jelenlegi tenyészérték becslés pedig, a gyakkran torz értékeket előtérbe helyező, csak a küllemi jegyek alapján értékelő, nem ritkán korrupt versenyeztetési rendszer miatt ad hibás értékelést. Ennek eredményeként pedig a selejtes, igen sokszor öröklött betegségekkel terhes, kutyák kerülnek előtérbe, akiknek tenyésztésével és értékesítésével tovább rombolják a fajta elég megtépázott hírnevét és veszik el a piacot a jövő tenyésztőitől. Mert aki egyszer csalódott a komondorban, az igen nehezen ad neki újabb esélyt.
Összegzés képpen elmondható, hogy a XXI század komondorának, mindenképpen olyannak kell lennie, mint őseink komondorának, mert a jó pásztorkutya egyben a legjobb családi kutya is.
Hasonló hasznos tartalmakért látogass el te is a Komondor Fajtamentés oldalára!
Az eredeti szöveg a weboldalon olvasható: www.akomondor.hu