Ez a mindössze 50 centiméteres állat tartja rettegésben a tőle nagyobb, erősebb cápákat és élőlényeket, hiszen különleges technikája lehetővé teszi, hogy akár egész húsdarabokat tépjen ki belőlük.
A tengeri emlősökön és nagyobb halakon talált harapásnyomok alapján a tudósok eddig úgy vélték, hogy a világítócápa elsősorban ezekből a fajokból nyeri táplálékát, egy új kutatás azonban azt mutatja, hogy szinte bármilyen állatot hajlandó megenni, így egyedülálló szerepet tölthet be az óceáni ökoszisztémában.
NEVÉHEZ HŰEN VALÓBAN VILÁGÍT A CÁPA
A világítócápa onnan kapta nevét, hogy hasi oldalán bőrébe ágyazódva fotoforok (fénykibocsátó szervek) találhatók, melyek zöldes fénnyel világítanak. Ez az összes többi fénytermelő cápáénál erősebb, és kifogása után akár még három órán át is kitarthat. A halvány fény elsődleges célja, hogy a felülről érkező derengő napfényben elfedje az állat körvonalait, így az rejtve maradhat az alulról közelítő ragadozók elől. Emellett arra is szolgál, hogy odavonzza a csoportban úszó világítócápákhoz a potenciális prédákat.
A világítócápa (Isistius brasiliensis) nem hatalmas, mérete egy macskáéhoz hasonló, mégsem mondható ártalmatlannak. Az állatot a 19. században fedezték fel francia természettudósok, de csak az 1970-es években jöttek rá a tengerbiológusok, hogy milyen bátor és veszélyes élőlény. Akkor oldódott meg végre azon kúpos, mély sebek rejtélye, amelyeket mindenféle tengeri élőlényeken találtak, a kis halaktól kezdve egészen a delfinekig, sőt a cápákig. 1971-ben ugyanis Everett Jones kis, kúpos húsdarabokat talált a világítócápa gyomrában, így felismerve a sebek okozóját.
A felfedezés előtt azt hitték, hogy ezeket a sérüléseket bakteriális fertőzések, parazita tetvek vagy misztikus tengeri teremtmények okozzák. Az összefüggést akkor tárták fel, amikor a világítócápa szájszerkezetét és fűrészszerű fogait tanulmányozták. A cápa mobilis nyelve és hatalmas ajkai lehetővé teszik, hogy vákuumot képezve szívja magát a puha felületre. Ezután az éles fogakat bemélyesztve csavaró mozgásokkal készíti a mély sebet, amely akár 5 cm széles és 7 cm mély is lehet.
HA A VILÁGÍTÓCÁPA TÁMAD, NINCS KÖNYÖRÜLET
A mélység lakói a nappalokat 3500 méter mélyen is tölthetik, de éjjel a felszín közelébe jönnek, hogy vadásszanak. Világító alsó felükkel élénk fényt árasztanak. A kráterszerű sebeket ejtő hal még egy tengeralattjárót is képes megtámadni. A kis cápák miatt volt szükség a könnyebb atom-tengeralattjárók egyes részeinek üvegszálas megerősítésére is. Néhány súlyos esetben a kis cápa harapása annyira erős volt, hogy a szonárban lévő olaj szivárogni kezdett, használhatatlanná téve azt.
„A legnagyobb, legkeményebb csúcsragadozóktól kezdve – mint amilyenek a fehér cápák vagy kardszárnyű delfinek – a legapróbb élőlényekig bármiből képesek táplálkozni” – idézte a Live Science Aaron Carlislet, a Delaware Egyetem adjunktusát, az új tanulmány vezető szerzőjét, aki szerint ez igen kevés másik állatról mondható el.
(Egy világítócápa harapás)
A tanulmány szerint a trópusi, szubtrópusi vizekben honos világítócápa akár 1500 méteres mélységben is élhet. Ha az ember találkozik vele, az leginkább éjszaka történik, amikor feljön a vízfelszín közelébe nagyobb prédákra vadászni. Vizsgálódásaik során a kutatók azt a felvetést ellenőrizték, miszerint a világítócápák főként ezekből a nagy állatokból táplálkoznak, és ehhez 14, Hawaii közelében befogott egyedet tanulmányoztak. Bár gyomruk nagyrészt üres volt, a DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy mit fogyasztottak korábban.
Így derült ki, hogy a világítócápák az alacsonyabb mélységekben nagyrészt kisebb fajokkal, így rákokkal, tintahalakkal és apróbb halakkal táplálkoznak. Ha a préda elég kicsi, akkor egészben lenyelik őket. A nagyobb, óceánfelszín közelében élő állatok ugyanakkor az eddigi feltevésekkel ellentétben csak étrendjük 10 százalékát teszik ki, mutatott rá a tanulmány. Mivel a kutatás csak kis számú mintán alapult, amelyek egy adott földrajzi területről származtak, további vizsgálatokra lenne szükség annak eldöntéséhez, hogy ez globális szinten is érvényes-e a faj egyedeire.
(Forrás: divany.hu, morzsafarm.hu, Fotók: NOAA Photo Library, Patrick Cambell)