Az önjelölt állatvédők előszeretettel veszik gondozásuk alá a látszólag magára hagyott őzgidákat, azonban az erdészek óvaintenek ettől. Sőt, kifejetten kérik, hogy ne nyúljunk az állathoz!
Május-június időszakában gyakran előfordul, hogy rengeteg őzgida kerül állatmenhelyekre, vagy olyan családokhoz, akik befogadták a kicsit. A gím- és a dámszarvasok ebben az időszakban hozzák világra borjaikat. Ők születésük után igencsak esetlenek, és az anyjuk gondoskodására van szükségük. A szarvasfélék, amíg a gida/borjú ilyen apró és nem képes túl hosszú távokat megtenni, általában elrejtik őket a magas fűben, vagy gyakorta olyan helyeken, ahol lehet, hogy könnyebben rájuk találunk az erdőben sétálva.
Miért találhatjuk egyedül az őzgidát?
A suták, amíg a gida esetlen, nem képes nagy távokat megtenni, általában elfektetik egy adott helyre arra az időre, ameddig elmennek legelni. Az anyaállatok persze, nem hagyják sokáig magára a gidát. Maximum pár száz méterre, ami még olyan távolság, ahol könnyen érzik a gida szagát. A kicsi sok esetben lehet, hogy arrébb megy egy pár méterrel, de sosem megy el messzire attól a helytől, ahol az anyja hagyta.
A kutyát is tartsuk pórázon, még az erdőben is!
Igen! Ha erdőbe megyünk sétálni, a kutyánkat is tartsuk pórázon az egész időszak alatt, hiszen a kutyák ösztönlények és bármikor megsebezhetik akár az őzgidát, akár a sutát. A kutyasétáltatásról az erdőben egyébként a Szabálysértési törvény 193. § (1) bekezdése is rendelkezik.„…aki a felügyelete alatt álló kutyát természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen – a vadászkutya és a triflakereső kutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja, szabálysértést követ el.”
Akármennyire jámbornak tartjuk saját házikedvencünket, akkor is csak pórázon sétáltassuk az erdőben! A kutya szaga is riasztó lehet továbbá az anyaállat számára, amely miatt nem meri megközelíteni gidáját/borját, vagy magára is hagyhatja.
Agrároldal – Magyar Állatvédelem