Ellenőrzik a fészkeket és meggyűrűzik a rétisas fiókákat nemzeti parkunkban.
Az elmúlt hetekben zajlott a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén az egyik legkorábban költő hazai madarunk a rétisas költések ellenőrzése.
Mint írják, a fészkek keresése már a tél folyamán a lombfakadás előtt zajlik, ugyanis ekkor van a legnagyobb esélye a szakembereknek az igen méretes gallyfészkek megtalálására. Az akkor rögzített fészkek néhány esetben az egész költés alatt figyelemmel vannak kísérve, ugyanakkor a legtöbb helyszínen a kotlás és a fiókanevelés zavartalanság érdekében csak akkor közelítik meg a helyszínt mikor a fiókák már nagy méretűek és a szülők távolléte sem veszélyezteti őket.
Azokon a mintaterületeken, ahol a fészek biztonságosan megközelíthető jelölőgyűrűvel látják el a madarakat a későbbi nyomon követhetőség érdekében.
Határőrtoronyban költenek a rétisasok
Új őröket kapott a Fertő-tó a csodálatos rétisasok személyében. Ráadásul a gyönyörű madarak költenek is a határőrtoronynál, ami a szakértők szerint egészen példanélküli – írja a Lelépő.
A Fertő tavat az országhatár kelet-nyugati irányban ketté osztja, ezért évtizedekig elzárt terület volt a szigorú határőrizet miatt, melynek rendszerváltás utáni megszűnésével a tó medrében álló őrtornyok funkciójukat vesztették. A halászat és a nádaratás csökkenésével, valamint a közlekedésre használt mesterséges csatornák feliszapolódásával ezek a tornyok lassan megközelíthetetlenné váltak.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park tájékoztatása szerint ezután egyre gyakrabban lehetett megfigyelni, hogy a ragadozó madarak pihenő helynek használják őket.
2024. FEBRUÁRJÁBAN PEDIG FÉSZKET IS RAKOTT EGY RÉTISAS PÁR AZ EGYIKRE.
A nemzeti park munkatársai áprilisban a területen fészekellenőrzést hajtottak végre. Ennek során a nyílt vízen előbb motorcsónakkal, majd nem kis erőfeszítéssel a nádason keresztül gyalog is megközelítették ezeket.
Elképesztő ritkaság ez
“Két példány, néhány hetes fiókát és számos táplálék maradványt (különböző halfajokat, vízi madarakat, sőt vaddisznó maradványokat is) találtunk” – írják közösségi oldalukon. Hozzáteszik, ez a költés egyedülálló a hazai madártanban,
HASONLÓT FŐKÉNT A HALÁSZSAS ÉSZAK-AMERIKAI POPULÁCIÓJÁNÁL FIGYELTEK MEG EDDIG.
A Magyar Madártani Egyesület leírása szerint a rétisas hazánkban a folyók mentén lévő galériaerdők és idős tölgyesek fészkelője. Tél közepén már megkezdi fészke tatarozását, februárban pedig sokszor már tojásain ül. Fészekalja egy-három tojásból áll. A fiókák negyven nap kotlás után kelnek ki, a költés alatt a hím eteti párját. Amíg kicsik a fiókák, valamelyik szülő mindig őrzi őket. Három hónapig maradnak a fészekben.
(Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park, Fotó: Berecz Tibor, Kossuth Levente, Juhász Ágnes, Lelépő fotók: Fertő-Hanság Nemzeti Park, Borítókép: Varga Júlia BfNPI,)