Az állatok olyan vízben találták magukat, ahol egy őshonos teknősfaj is előfordul, de a túlélés érdekében küzdeniük kell az életben maradásért, ha máshogy nem megy, hát ki kell szorítani azt onnan.
Így kerültek a teknősök a tóba
“A háziállat kereskedelem – így a teknősöké is – nagy üzlet. Sokan szeretnének valami „természetet” csempészni az otthonukba. Erre komoly üzletág épül. Milliós nagyságrendben és széles választékban kínálják a színes, érdekes, aranyos és akkor még többnyire kis termetű állatokat. Haza véve azonban – különösen a jó minőségű és nagy mennyiségű tápnak köszönhetően – gyorsan növekednek és hamarosan túl kicsi lesz eddigi otthonuk” – írja a Duna-Ipoly Nemzeti Park weboldalán Dr. Riezing Norbert.
A szakértő hangsúlyozza: megfelelő tartásukhoz szükséges berendezések (akvárium, fénycsövek, stb.) ára így már jóval százezer feletti összegbe kerül.
“Ráadásul addigra „kiderül”, hogy takarítani is kell utána, meg már nem is érdekes annyira” – teszi hozzá.
Úgy véli, az emberek többsége jó ötletnek tartja, hogy megunt állatát ilyenkor kiviszi a közeli tóba és beleengedi, hogy „itt majd biztosan jó lesz neki”. Ekkor azonban versengés alakul ki a hazánkban őshonos, védett mocsári teknős és az idegen jövevények között, melyből rendszerint az agresszívabb fellépésű utóbbiak kerülnek ki győztesen. Ráadásul hordozhatnak olyan betegségeket is, melyekre ők már immunisak, viszont a mocsári teknős elpusztul tőle.
Összehangolt munkára volt szükség
Egyetlen őshonos hazai teknősfajunk védelmének érdekében ezért a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a Száz-völgy Természetvédelmi Egyesülettel, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel, a Fővárosi Állat- és Növénykerttel, valamint lelkes önkéntesekkel együttműködve megpróbálják kifogni a tatabányai Csónakázó-tóból az ott elszaporodott idegenhonos teknősöket.
“Az elmúlt egy hétben számos teknőst sikerült befogni. Külön érdekesség, hogy az elterjedt vörösfülű és sárgafülű ékszerteknős – és ezek melanisztikus (sötét) változata – mellett számos más faj is előkerült” – magyarázza dr. Reizing Norbert. Kiemeli, többségük Észak-Amerikából származik:
hieroglifás teknős, mississippi tarajosteknős, Nelson-ékszerteknős.
“A kínai csíkosteknős természetes elterjedési területe egy keskeny, tengerparthoz közeli sávban Sanghajtól Vietnám középső részéig ér” – fűzi hozzá a szakértő. Mivel állománya az utóbbi évtizedekben az intenzív gyűjtés (kereskedelem és „konyha”), valamint élőhelyeinek gyors eltűnése miatt drasztikusan csökkent, a kipusztulással veszélyeztetett fajok közé sorolják.
Nem az a megoldás, hogy keresünk a természetben egy vízpartot a megunt teknősöknek
A nemzeti park szakértője éppen ezért azt kéri, az esetlegesen megunt teknőst próbáljuk meg elajándékozni olyan gazdának, aki megfelelően tudja tartani, vagy kérdezzük meg a kereskedőt, hogy visszaveszi-e, esetleg vigyük el az állatkertbe.
“A legjobb persze az lenne, ha már vásárlás előtt felelősen átgondolnánk, hogy milyen kötelezettségeket jelent egy ilyen hosszú életű (30-40 év!) állatnak a tartása…” – emeli ki Dr. Riezing Norbert.
Magyar Állatvédelem, fotók: Duna-Ipoly Nemzeti Park