Az állatok és az ő szeretetük nagyon sok esetben segítenek nekünk átvészelni a nehéz időszakokat. A halálos beteg nyugdíjas nő utolsó kívánsága az volt, hogy még utoljára találkozhasson kedvenceivel: a lovával és kutyáival.
A 68 éves Jan Holman lehetőséget kapott arra, hogy elbúcsúzzon Monty és Rowley nevű King Charles spániel kutyáitól, valamint Bob nevű lovától. A nő hat hetes kórházi ellátás után került a chesire-i Backfordban található Good Shepherd Hospice gondozásába.
A megható és szívszorító képeken látszik, ahogy a ló orrával a gazdájához dörgölőzik, és az is, ahogy Jan a kórházi ágyon fekve gyengéden megfogja egyik kutyája mancsát.
A megható találkozás után Jan azt mondta, soha nem gondolta volna, hogy kedvencei valóban meglátogathatják őt. „Egyszerűen el sem hiszem, amit a hospice személyzete tett értem” – mondta a nő, aki korábban idegenvezetőként dolgozott. „Néhány héttel ezelőtt még minden nap lovagoltam Bobon, nagyon fontos része az életemnek, és annyira hiányzott.”
„Azt tudtam, hogy a kutyáim meglátogathatnak, mivel volt egy szomszédunk, aki néhány évvel ezelőtt hospice ellátásra szorult, és megengedték, hogy bevigyük hozzá a kutyáit. De arra nem számítottam, hogy lehetőséget adnak nekem arra, hogy még egyszer láthassam Bobot.”
A hospice személyzete mindent megtett annak érdekében, hogy Jan újra találkozhasson kedvenceivel. Az ápolónők a terasz ajtajához vitték Jan ágyát, az istálló személyzete pedig végigvezette Bobot az udvaron. A ló bedugta a fejét az ajtón, és Jan nyakához dörgölte az orrát, aztán elfogyasztotta almából, banánból és répából álló csemegéjét.
Dennis, aki már 46 éve Jan férje, azt mondta, óriási megkönnyebbülés volt, amikor a feleségét áthelyezték a kórházból a chesteri hospice-ba, és megnevezhették a látogatókat, akik rendszeresen felkereshetik őt.
„Azt viszont soha nem gondoltuk volna, hogy a kutyáinkat és Jan lovát is felvehetjük a látogatók listájára. A hospice a közösségünk létfontosságú része, voltak barátaink meg szomszédaink, akiknek már igénybe kellett venniük a szolgáltatásaikat, és mindig fontosnak éreztük a támogatását, de soha nem gondoltuk, hogy nekünk is szükségünk lehet rájuk” – mondta a férfi.
„Az itteni személyzet egyszerűen csodálatos. Jan nagyszerű ápolást kap, és semmi sem jelenthet nekik túl nagy gondot, még a főszakács is naponta megkérdezi, mit szeretne enni. Ahogy az sem okozott túl nagy gondot, hegy megszervezzék, hogy egy ló meglátogathassa” – tette hozzá.
Betegsége előtt Jan idegenvezetőként dolgozott, és ő volt Chester Tudor-kori szakértője, aki Tudor Ladynek öltözve szervezett túrákat a városban már 37 éve. Még a rádióban és a televízióban is szerepelt, mint a korszak szakértője.
Jan és Dennis már évek óta támogatják a helyi hospice-t szponzorált sétákkal és adománygyűjtő rendezvényekkel.
Louise Saville King, a hospice egyik dolgozója így fogalmazott: „Nyilvánvaló volt, amikor Jan először hozzánk érkezett, hogy rajong az állataiért, és hogy a lovak hosszú évek óta nagy szerepet játszanak az életében. Fontosnak tartottuk, hogy megpróbáljuk megszervezni ezt, hogy Bob meglátogathassa őt. A hospice ellátás etosza nem csak a betegeink klinikai szükségleteiről való gondoskodásról szól, hanem az érzelmi és lelki szükségleteikről is. Arról szól, hogy megpróbálunk változást hozni a betegeink és családjuk életébe, ahogy csak tudunk.”
„Tudjuk, hogy az emberek néha megijednek a gondolattól, hogy hospice ellátásra szorulhatnak, de ez valójában egy pozitív hely, ahol támogatjuk őket és gondoskodunk róluk. A hospice munkája valóban változást hoz az emberek életébe” – tette hozzá King.
(Forrás: Twice, Fotók: Facebook/Hospice of the Good Shepherd)