Mit csinálsz, ha hazafelé autózva sérült 2-3 napos őzbakot találsz az út szélén, amit elütöttek és a sorsára hagytak? Továbbhajtasz? Vagy megállsz és segíteni próbálsz? Pappné Szebellédi Tündi és családja az utóbbit tették, és azóta az életük megváltozot – Kun Orsolya cikke a Sokszínű Vidékről.
,,Ha megszelidítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon és én is egyetlen leszek a számodra…”
„Lassan 2 éve annak, hogy az út szélén találtunk elütve egy kis őzbakot. Hazahoztuk, hisz ha ott hagyjuk, akkor rövid időn belül elpusztult volna. Felkerestük a helyi vadásztársaságot, az állatorvost, és mindent megmozgattunk, hogy életben maradjon. Hatalmas ütést kapott a fejére, eltört az orra, hiányzik az egyik szeme, és az állkapcsa is eldeformálódott. Sokáig az sem volt biztos, hogy életben marad, nemhogy szilárd táplálékot tudjon fogyasztani, de végül minden jól alakult. Hatalmas, életerős bak lett” – mesélt a kezdetekről Tündi.
Bár a bak felerősödött, a szeme továbbra is kezelésre szorul. Az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a természetbe nem lehet kihelyezni. A család ekkor nagy lépésre szánta el magát, eldöntötték, hogy oktatási céllal mini vadaskertet hoznak létre állatsimogatóval, ahol a gyerekek megismerkedhetnek az állattartás világával.
„A falu szinte egy emberként fogott össze értünk. Volt, aki a jogi dolgok sűrűjében segített eligazodni, mások építőanyaggal, takarmánnyal, kerti játékokkal segítették célunk elérését. Miután minden szükséges engedélyt megszereztünk, a közel fél hektáros kertet vadaskertté nyilvánították” – folytatta történetüket Tündi, aki azt is elárulta, ekkor kezdődött számukra igazán a munka.
„Csináltunk egy kis játszóteret, gyereksarkot az idelátogató lurkóknak, amit nagy élvezettel használnak. Ekkor készültek a röpdék is, melyek 3 féle fácánnak (vadász, piros arany, kék angol) adnak otthont, illetve egy páva párnak. Találhatóak még nálunk barik, nyuszik, baromfik, kacsák, libák, de a későbbiekben szeretnénk még mindenképpen az állatfajok számát növelni” – mondta el Tündi.
Az őzbak eközben ivarérett példánnyá vált. Tündiék tökéletesen tisztában vannak vele, hogy egy őzbak nem játék, nagyon körültekintően kezelik az ezzel járó helyzetet. Tudják, mikor mire kell figyelni, óvatosak, ettől függetlenül, ahogy Tündi mondja ,,családtag a kis csálé”, akit a család Csacsi névre keresztelt. Az élőhelyét a lehető legtermészetesebbre hagyták, Csacsinak fél hektáros akácos területe van. Idén tavasszal az oltásait is megkapja, és talán hamarosan egy hasonló sorsú suta is érkezik mellé.
A mini vadaspark előzetes egyeztetés után belépő nélkül látogatható lesz, ha a járványhelyzet újra lehetővé teszi. Tündiék szeretettel várnak mindenkit, aki Perkáta környékén jár, és megnézné az őzbakot és a többi állatot az Őzikertben.
Fotók: Pappné Szebellédi Tünde