20 éven keresztül csak az itatások alkalmával látott vizet Bukfenc, a teknős. Mára szerencsére a WeFeNn Alapítvány gondozásba vette, így már a boldog teknősök mindennapjait éli. Bukfenc sorsáról Szalánczi Judit, a WeFeNn Alapítvány elnökének sorait olvashatják.
Mások szemében csak egy teknős lenne, egy leírható veszteség, de nem számunkra. Sokszor hisszük azt, hogy már mindent láttunk, de az élet rácáfol olykor…
Bukfenc ez a 20 éves „hölgy” a mai napon került hozzánk. Illetve annak a családtagnak, aki átvette őt és nem volt rest segítséget kérni látva állapotát.
Bukfenc 20 évet élt víz nélkül
Nem tudjuk, hogy csinálta és nem tudjuk, hogy élte túl, ahogy Pipi Joe jákónk sem 31 évet körkalitkában ürüléken taposva… Nem tudjuk, hogy csinálták, de túlélték és itt vannak.
Vizet csak az etetés alkalmával kapott rövid időre, egyébként szárazon volt kénytelen mászkálni. Ezt támasztja alá haspáncéljának egyenessége és bőrének elefántbőrkeménységűre kérgesedett felülete, emiatt lábait és nyakát visszahúzni képtelen. Jelenleg járni sem nagyon tud.
Rögvest elkészítettük vérképét, mely alapján májértéke duplája a megengedettnek, a calcium is vészesen alacsony, húgysav értéke nagyon magas A páncéljának állapotáról pedig beszéljenek a képek.
Így Bukfenc 20 év után első ízlelhette meg a napozás örömét gyógyfürdőben. A betadinos fürdő hatására a kemény részek kismértékben lágyultak és a rátapadt bőrrétegek elkezdtek pár óra múlva lefoszladozni. Kapott infúziót, vitamint.
Neki 20 éves nélkülözés után rengeteg idő lesz rendbe jönni, de ehhez MINDENT IS megkap tőlünk
Mi a probléma a víziteknősök vég nélküli kereskedelmével?
Lehet-e elég nagy akvárium egy egzotikus (vad) állatnak? Vajmi kevésbé hisszük…
Ahogy papagájok esetében, akik km-ek sokaságát teszik meg repülve, nap, mint nap, nincs olyan röpde, ami elég nagy lehet… úgy víziteknősök esetében sem létezik olyan, hogy elég nagy akvárium!
1998. évi XXVIII., az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényben foglaltak számos helyen sérülnek víziteknősök esetében is, a törvény a következőket foglalja magában:
“annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége”
Víziteknősök esetén mit is jelenthet a jó közérzet? Jobban fogalmazva a napjainkban állatkereskedésben kapható teknősök ún. félvízi teknősök, hiszen sok időt tölthetnek szárazföldön is szemben a tengerben élő rokonaikkal, akik életük 99%-át úszva töltik.
A mi olvasatukban saját etológiai tulajdonságaiknál fogva stresszmentes környezet számukra az, amelyben mélyen alámerülve, akár iszapos részben elbújási, beásási lehetőséget találhatnak, fajtól függően, ahol háborítatlanul napozhatnak, pihenhetnek meg az úszástól, száríthatják meg a páncéljukat (elkerülve ezzel a páncél megbetegedését) szárazföldes részen és vadászhatnak, azaz élő eleséget fogyaszthatnak, ahogy a természetben is teszik, változó hőmérsékleti viszonyok mellett.
50 literes akvárium…
Azonban elragadtatva álldogálva az akváriumok és aprócska, bájos teknős ivadékok előtt bele sem gondolnak abba mi is lesz évek múltán vagy épp pár hónap múlva. Mert bizony beszéljünk szinte bármelyik víziteknős faj utódjáról nem maradnak aprók. Emellett tartásuk sem merül ki egy 50 L-es üveg akvárium vízzel való feltöltésében.
Hogy elkerülhessük a megbetegedéseiket bizony precíz tartástechnológiai irányelveket kell követnünk a vízszűrésen és UV lámpán át a fajnak megfelelő táplálásig, a víz mellett száraz, napozórész biztosításával és megfelelő hőmérséklettel, illetve hőmérséklet különbségekkel. Hiszen változó testhőmérsékletű állatokról van szó, akiknek egészségéhez mindez hozzátartozik. Ha csak egy valami nem stimmel könnyen alakulhat ki páncélrothadás, gombásodás, páncéllágyulás, A-vitaminhiány, máj-és veseproblémák, ödémásodás, hogy csak néhányat említsek a sok közül.
Mindezek mellett pedig akár a kéttenyérnyire vagy annál nagyobbra növés fajtól függően, amikor bizony már nem vesznek egy még nagyobb akváriumot.
A jó gazda gondossága
…és itt jön képbe az állatvédelmi törvény következő kijelentése: mely szerint a jó gazdga gondosságával kell eljárni: jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet);”
Vajon tudjuk a fent leírtakat a jó gazda elvén mind teljesíteni? Nem, amíg 50-100 L-es akváriumokat árulva hirdetik, hogy “Ó, bőven elég az neki egy kis aljzattal, nem nő ez nagyra”. “Elég a stick és a szárított/fagyasztott eleség”…
Azonban, ha tovább görgetünk a törvénynél, felsejlik az állatkínzás fogalma az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat.
Nos, ha ennek fényében nézzük, akkor pedig nagyon fontos tudni pár alapvető tulajdonságot róluk, mely szerint, ahogy más hüllők is, az üveget nem érzékelik rendesen látásukkal, így a számukra állatkereskedésekben kapható csupasz, üvegakváriumok nem megfelelőek. Ezekben a teknős folyton tovább szeretne úszni a fizikai akadály ellenére, így könnyen alakulhat ki száj, orr és mellső láb részen fekélyes kimaródás, melyek könnyen elfertőződve a teknős halálához is vezethetnek. Emellett folyamatos stresszt jelent/het számukra, hiszen az elbújás vagy továbbúszás lehetősége nélkül folyamatosan menekülni/továbbúszni probálnak. A parkettán való sétáltatás pedig szintúgy nem tartozik a természetességhez.
Folyamatos jogsértések
Ez egy tóban nem történhetne meg velük. Ha a törvény tükrében nézzük az egészégkárosodáshoz hozzátartozik, hogy sokan nem biztosítanak számukra (tudatlanság hiányában, de, mint tudjuk a tudatlanság nem mentesít) elég vagy eppen semennyi szárazföldet, ahol a páncéljukat UV fény alatt megszáríthatják, így könnyen alakul ki esetükben páncélrothadás, a nem megfelelő szűrés vagy annak hiányában pedig egyéb bőrbetegségek. Mindemellett ki kell emelni, hogy a jó gazdga gondossága elve alapján az etológiai tulajdonságait, ahogy a természetben teszi vadászattal, élő eleséggel az aljzazban lévő folyamatos táplálékkereséssel lehetne/kellene kielégíteni.
Csak sorolhatnánk napestig, hogy hol és mennyi helyen sérülnek az állatvédelmi törvényben foglaltak esetükben, de dióhéjban is látszik, hogy nagy baj van!
Túlon túl sok egyed fizeti meg a kereskedelem és az emberi felelőtlenség árát, hiszen a kidobott/elengedett egyedek végett mára már az ékszerteknősök (Trachemys scripta) 2016 óta szerepelnek törvényileg (408/2016. (XII. 13.) Korm. rendelet ) az inváziós, idegen honos élőlények fajlistáján. Hazai tavainkba sajnos a mai napig engednek el szabadon, legyen szó szinte bármilyen teknős fajról, ezzel pedig környezeti katasztrófát okozva és fokozott veszélyt jelentve az egyetlen őshonos, mocsári teknős fajunkra nézve, avagy veszély teknősfajként az emberre (például: aligátor teknős), hiszen az ékszerteknős nem csak táplálék konkurense az őshonosnak, hanem agresszívabb, határozottabb, invazív fellépése miatt teljes elnyomója annak. Természetes élőhelyén a napozóhelyeit teljesen elfoglalja, télen pár fokkal később megy telelni és tavasszal pár fokkal korábban ébred, ezzel szintén csökkentve a később ébredő mocsári teknős táplálék forrását. Egyes tanulmányok szerint párzási időszakba űzi, hajtja a mocsári teknős nőstény egyedeket (habár hibridizációról még nem számoltak be), de legyengítve azokat szintén őshonos teknősünk halálát okozza. Számos cikk, tanulmány taglalja borús prognózisként a mocsári teknős 10 év múlva levő helyzetét, egyesek a hazai állomány nagyon nagyfokú lecsökkenését, míg mások pedig a teljes kihalást vetítik előre.
Azonban, ha az ökológiai részétől elvonatkoztatunk, akkor bizony ott az állatvédelmi törvény, mely szerint:
„állatkínzás vétségét követi el, aki gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi.”
DE KI IS ELLENŐRZI? Senki, meglesz-e az elengedő Nem…így évről évre több-és több teknős válik „szépen, csendben az éj leple alatt kidobott,megunt, hontalanná”
Mindezekből látszik, hogy egy kereskedésben egy akvárium, terrárium előtt állva, milyen felelős gondolatoknak kellene átfutnia az agyunkon ahhoz, hogy NEM-et mondjunk önzetlen módon a vásárlásukra és fordulnánk inkább a már sokat átélt, megunt, újra egészséges, felnőtt egyedek örökbefogadása és számukra otthon nyújtása felé.
Hiszen a csodák mindig úgy kezdődnek, hogy felállunk a fotelünkből és teszünk azért, hogy egy-egy ügy jó irányba előre mozduljon. Mert, bizony nem a véleménnyel, hanem a jó példákkal tehetünk igazán a változásért. Olyan jó példákkal, mely egyre több embert késztet arra, hogy felelősen nem-et mondjon és tegyen az adott nemes ügyért, hogy kevesebb olyan teknős legyen, mint Tyron!
Hogy be kellene e tiltani ezt az egészet Az nem kétség, de minimum azt szabályozni, hogy szökésbiztos kerti tó nélkül tartani egy ilyen egyedet se lehessen.
A szerző Szalánczi Judit, a WeFeNn Alapítvány elnöke, a képeket is tőlük kaptuk.
Magyar Állatvédelem