A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kardoskúti Tájegységében a napokban nagy szarvasbogarak rajzását figyelték meg.
A természet csodálatos teremtményei
Európa legnagyobb bogárfajának jellegzetessége a 3-10 centiméteresre nőtt hímek hatalmas, vörösesbarna, agancsszerű rágója, amely csaknem olyan hosszú, mint a fej és az előtor együttesen. A nőstények 2,5 -5 centiméter hosszúak, rágójuk normál méretű, elülső lábszáruk azonban szélesebb és erőteljesebb, mint a hímeké.
A nagy szarvasbogár erdősült területeken, elsősorban tölgyesekben, kötött talajú, fás legelőkön, fás pusztákon él, de parkokban, arborétumokban is megtalálható. Az Alföldön a folyómenti tölgy-kőris-szil ligeterdő maradványfoltjaiban helyenként gyakori, a Tiszántúl más részein azonban nagyon szórványos.
Szaporodásuk
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kardoskúti Tájegységén a napokban egy szántóföldi környezetben található fás tanyatelken, öreg kőrisfa törzsén figyelték meg nőstényekért vetélkedő, hím nagy szarvasbogarakat.
A nőstény a párzás után a lárvák fejlődéséhez alkalmas helyen – elhalt, vagy beteg tölgyfák, korhadó tuskók közelében 30-50 centiméterre mélyre beássa magát, s ott lerakja petéit. A lárvák eleinte hajszálgyökerekkel, később elhalt gyökerekkel táplálkoznak. Fejlődésük általában öt év, de enyhébb telű területeken három év is lehet, táplálékhiány esetén viszont akár hat évre is kitolódhat. Lárváik a talajban rendszerint júniusban bábozódnak, a tél folyamán kifejlett rovarrá, azaz imágóvá alakulnak, de csak a következő év májusában, vagy júniusában bújnak elő a talajból.
Nappal a lombkorona-szintben tartózkodnak, a fák sérüléseiből kifolyó nedvet nyalogatják. Főként alkonyatkor repülnek, jellegzetes zúgó repülésssel keresik fel párjukat. Felszín felett a hímek csak rövid ideig, négy-öt hétig élnek, a párosodás után hamarosan elpusztulnak. A nőstények a peterakást követően már nem jönnek fel a felszínre.
(Forrás: kmnp.hu, fotó: Őze Péter)