A szokásosnál melegebb tavasznak köszönhetően a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tó környéki gyepeken már május utolsó hetében feltűntek az első sakktáblalepkék.
Ez a lepkefaj elsősorban a füves gyepekhez köthető, ezért az Alföldön gyakori. Európa szinte minden részén honos. Alapszíne fehér (előfordulnak sárgás példányok is), nagyméretű, négyzethez hasonló mintázata pedig fekete. Hasonlít tehát a sakktáblához, innen kapta a nevét is. Közepes méretű, szárnyainak fesztávolsága 4-5 centiméter, azaz kisebb, mint a kardoslepke, de jóval nagyobb, mint a boglárkalepke.
Hernyója zöldes homokszínű, a hátán és az oldalvonalán fehér szegések vannak. Egynemzedékes faj, azaz évente csak egyszer, általában a nyári hónapokban, június elejétől szeptember elejéig repül. A hernyók elsősorban fűfélékkel, azon belül is leginkább perjefélékkel táplálkoznak. A kifejlett imágók két fő tápláléka az imola és a bogáncsok virágja. Mivel a tápnövényül szolgáló perjefélék és a bogáncsok is nagyon elterjedtek, ezért maga a lepkefaj is sokfelé és nagy számban megtalálható.
Május vége óta folyamatosan növekszik a Kardoskúti Fehértó környékén megfigyelt sakktáblalepkék száma. A csúcs valószínűleg június végén lesz.
Érdekesség, hogy régen élt egy endemikus faj, a magyar sakktáblalepke, amely nagyon hasonlított a mostani sakktáblalepkére, ám több mint egy évszázada sajnos kipusztult.
