A CIA a legújabb befektetője a Colossal Biosciences nevű vállalatnak, amely DNS-szerkesztéssel szeretné visszahozni a kihalásból a gyapjas mamutokat és a tasmán tigriseket. A hírszerző szervezet a híradások szerint az erre irányuló kutatásokat finanszírozza.
A CIA által finanszírozott In-Q-Tel nevű kockázati tőkebefektetési cégen keresztül az amerikai hírszerző ügynökség pénzt ígért a texasi székhelyű Colossal Biosciences technológiai vállalatnak. A Colossal honlapja szerint a cég célja, hogy „a gyapjas mamut újra a tundrán dübörögjön” a géntechnológia alkalmazásával – vagyis egy szervezet DNS-ének technológiai módosításával.
A céget a tasmán tigris – egy farkasszerű erszényes, amely az 1930-as években halt ki -, valamint a kihalt dodómadár feltámasztása.
Az In-Q-Tel blogbejegyzése szerint
a CIA-t konkrétan nem a dübörgő mamutok, hanem sokkal inkább a kifejleszteni kívánt géntechnológiai alaptechnológia érdekli.
Az az In-Q-Tel vezető tisztviselői szerint ez az egész nem is az állatokról szól.
„Stratégiai szempontból kevésbé a mamutokról és inkább a képességekről van szó”
A kihalásmentesítés úgy hangozhat, mint egy sci-fi – és bizonyos mértékig az is. Nincs mód arra, hogy a gyapjas mamutot tízezer évvel ezelőtti állapotában hozzuk vissza, azonban DNS-szerkesztő eszközökkel a tudósok beilleszthetik a hidegnek ellenálló tulajdonságokat a modern elefántok DNS-szekvenciájába, és így genetikailag hasonlóvá tehetik őket a gyapjas mamutokhoz.
Az így létrejövő lény önmagában nem lenne mamut; inkább egy olyan helyettesítő állat lenne,
amely inkább egy elefántra hasonlít, mamutszerű tulajdonságokkal.
Az eljárás alapja a CRISPR nevű génszerkesztési módszer – egy genetikai „olló”, amellyel a tudósok képesek bizonyos génszekvenciákat kivágni, beilleszteni és kicserélni egy szervezet DNS-ében. (A CRISPR mögött álló kutatók közül többen elnyerték a 2020-as kémiai Nobel-díjat).
Az In-Q-Tel blogbejegyzése szerint a projektbe való befektetés segít az amerikai kormánynak abban, hogy „etikai és technológiai normákat is meghatározzon” a géntechnológiai technológia számára, és az Egyesült Államokat egy lépéssel a konkurens nemzetek előtt tartsa, amelyek szintén érdekeltek lehetnek a genetikai kód olvasásában, írásában és módosításában.
Nem mindenki ennyire optimista a géntechnológia eszközeinek a kihalt állatok újjáélesztésére való felhasználásával kapcsolatban. A kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy még ha egy vállalat képes is lenne egészséges mamutot létrehozni, a mamut természetes élőhelye már nem létezik – és még ha létezne is, a genetikai kód nem képes megtanítani egy állatot arra, hogyan boldoguljon egy ismeretlen ökoszisztémában – írja a Gizmodo. Egyes tudósok azzal is érvelnek, hogy a kihalási projektekre költött pénz sokkal többet érne, ha az élő állatok védelmére fordítanák.
Live Scinece – Magyar Állatvédelem