Mojito, a mentett zöld leguán nem volt mindig ilyen gyönyörű zöld és egészséges. Fakón, palaszürkén, talpfekélytől szenvedve érkezett a Wefennhez talán az utolsó napjaiban, idestova 2, 5 éve. Soványan, dehidratáltan és enerváltan a több évnyi számára nem megfelelő tartástól. Hiszen Mojito története is egy állatkereskedésben kezdődött, picin, talán még 3 hónapos sem lehetett. Ahogy minden többi éppen kikelt kis állat bájos és elragadó volt ő is, így nem is telt sokba, hogy megvásárolják.
Innen pedig a WeFeNn Alapítványé a szó: „Az újsütetű gazdik kérdéseire, akik olyan hüllőt kerestek, amely nem nő nagyra, az állatkereskedésben azt a választ kapták: “Ohh, maximum 40 cm-re nő!”, hogy mit ehet, arra pedig azt, hogy szinte bármit, idézzük az elmondás alapján: “A krumplis tésztán kívül bármit”. Szeretedben nem volt hiánya, azonban a számára fontos tápanyagokban bizony annál inkább. Így hat év után hirtelen, halmozottan ütközött ki rajta minden.
Enerváltan feküdt, szemét csukta. Mondhatni felkészültünk arra, hogy már későn érkezett. Azonban 2 hónapi fecskendőből való speciális táplálás, megfelelő környezet biztosításának hatására (UV izzó, pára, víz, meleg) erőre kapott és értékei is szépen csökkenni kezdtek, szerencsére nem szenvedett visszafordíthatatlan, ves-és májkárosodást, amitől tartottunk.
Ahogy a tavasz beköszöntött, Mojito első ízben csodálhatta meg kint a nap melegét és a fű zöldjét a talpai alatt. A folyamatos kezelés és az egész nyáron kint töltött idő meghozta a színét, energiáját, kedvét. Azonban megnőni már sohasem fog akkorára, mint egészséges fajtársai, hiszen teste “csökött” lett a tápanyaghiány végett.
…azonban valahol az ő történeténél kezdődik a felelős gondolkodás, gondoskodás és az önzetlenség, ha eltekintünk a vásárlás tényétől. Nem lehetünk elég hálásak a gazdáinak, hogy mertek segítséget kérni és felelősen gondolkodni, mert ezt mindenkinek így kellene! Belátni azt, ha nem tudok róla gondoskodni (téves információk végett), akkor a lehető legrövidebb úton megkeresem neki azt a helyet, ahol az igényeit maximálisan kit tudják elégetni, ahol újra egészséges lehet és fajának megfelelően élhet. Példaértékű, amit tettek, mert nem önmagukat nézték, nem önzően cselekedtek, hanem önzetlenül csak és kizárólag az ő jólétét nézve!
Mert bizony őket is átverték, átverték olyan emberek, akik csak a legmagasabb profitot nézve adnak vesznek életeket, mint más a cukrot. Ahol teljesen huszad rangú az adott állat és fajának etológiai és élettani sajátossága, ahol minden szakmai tapasztalat nélkül tartanak és adnak el egzotikus állatokat szűk kis üveg terráriumokba zsúfolva…miért is? a legnagyobb profitért! Olyan helyen, ahol a leendő gazdi kérdésére azt válaszolják, hogy a zöld leguán maximum 40 cm-re nő, olyan helyen, ahol azt állítják, hogy csak tücsköt fogyaszt és nem kell neki semmilyen UV világítás vagy egyéb más, el van ő a lakásban. Ahol nem mondják a gazdinak, hogy medencét, magas hőmérsékletet és nagy páratartalmat kell neki biztosítani az élőhelyéből adódóan. Ahol nem mondják el azt, hogy csak és kizárólag növényevő és másfél méterre is megnőhet! Olyan helyen, ahol azt állítják, hogy nőstényt vesz a leendő gazdi, miközben halvány lila gőzünk sincs róla, hogy egy hímet adtak el!
…és miért is mindezt? Mert valóban fogalmuk sincs róla! Mert sokszor abszolút nulla tudással állnak ott és döntenek kis lelkek sorsáról, akiknek nem a lakásban és nem a kertünkben lenne a helye, hanem valahol messze a saját élőhelyükön, kint a szabadban, a fákon sütkérezve és a vizekben úszva…
Sajnos ezek az állatok már sosem lehetnek szabadok, így erkölcsi kötelességünk életük végéig a számukra legtermészetesebb életmódot biztosítani. Ha pedig segíteni szeretnénk nekik, vásárlás helyett, akiknek a helyére újak és újak érkeznek folyamatosan, örökbefogadással nagyon sokat segíthetünk, hiszen így két életnek is segíthetünk egyszerre, akit örökbe fogadunk és aki a helyére kerülhet rehabilitálásra. Hiszen csak így csökkenhet számuk a kereskedelemben.”
Szalánczi Judit (A szerző a WeFeNn Alapítvány kurátora)