Ahogy más állatfajokat, úgy a hüllőket is elérte és kebelezi be, alakítja át egyre jobban kénye kedvére a divatőrület. Különc, extra, vagány kinézetük révén egyre többen vágynak és adják fejüket egy ilyen egzotikus kedvenc tartására sajnos.
Legyen szó agámáról, kaméleonról, különböző kígyókról, varánuszokról és sorolhatnánk. Azonban sokszor a már így is önnön természetüknél fogva különlegesen kinéző hüllő fajokat az emberi birtoklási vágy és a még extrémebb, még vagányabb, még ritkább iránti önző, gyarló vágya hajtja az újabb és újabb színváltozatok és más genetikai „deformitások” létrehozása felé. Hiszen egyszerű a képlet, minél „egyedibb”, annál nagyobb a profit egy-egy ilyen egyed esetében.
Igen, ritkán előfordulhatnak színváltozatok a természetben is, akár beszélhetünk albinizmusról vagy épp leucisztikus egyedekről. De itt akkor a természet rendje dönt affelől, hogy az az adott gén kiszelektálódik-e vagy, mint evolúciós fejlődési lépcső továbbadódik generációról generációra és hosszú idő után rögzül az adott faj fennmaradását, alkalmazkodását segítve egy-egy környezeti tényezőhöz. Bár ez a túl feltűnő színű egyedek esetében a természetben (pl: albínó), mivel rejtőzni képtelenek például a fák lombkoronái között vagy épp zsákmány ejtésnél jelent hátrányt, sokszor jár természetes szelekcióval, halállal az adott egyedre nézve. Továbbá, tudjuk-e előre, hogy ezek a mesterségesen létrehozott újabb-és újabb színváltozatok, milyen egészségügyi károsodásokat rejtenek?
Leopárd gekkók esetében az ún. enigma színváltozat létrehozása után derült fény annak egészségügyi hátulütőjére, amely nem más, mint az „enigma-szindróma” és már nem csak a színváltozat egyedeire korlátozódik, hanem párosítva más normál színváltozattal azok utódait is sújthatja (enyhébb tünetek: fej egy oldalra való folyamatos tartása, vagy épp a fej folyamatos feltartás, ún. csillagvizsgáló nézés, zsákmány eltévesztése mindig vadászatkor, súlyosabb esetben folyamatos körbe-körbe pörgés, forgás egy irányba). Csak egy említése a sok közül…
De vajon megállunk-e itt? A színeknél és mintázatoknál?A válasz sajnos igen egyszerű… nem!
A 21. századi ember úgy tekintek ezekre a csodálatos élőlényekre, mint személyes genetikai játszóterükre, hiszen nem áll meg csakis az újabbnál-újabb színek és mintázatok rengetegének létrehozásánál. A minél nagyobb profittól megrészegülve hoz létre a természetüktől teljesen idegen külsőket; például az ún. pikkely nélküli egyedeket, akik valóban részlegesen vagy teljesen pikkelyhiánnyal bírnak. Hangzatosan egyedi névvel illetve szakállas agámák esetében az ún. silk-back (selyemhátú), sisakos kaméleonok esetében a pie-bald alak, de ugyanúgy sújtja ez a különféle kígyófajokat és már lassan a tejukat, varánuszokat is…
Miért is probléma ez?
Ezzel a mesterséges genetikai módosítással pont azt vesszük el tőlük, amit a természet megadott nekik és nem véletlenül! A pikkelyeket! A pikkelyeket, amely csak rájuk jellemzőek, amellyel ők szinte sérthetetlenek, zordak, masszívak és különcök. A pikkelyek, amelyek védik őket a kiszáradástól, a harapás vagy más mechanikai sérülésektől, a nap (mesterséges körülmények között a melegítő izzó) perzselő melegétől és az UV sugárzástól. Nonszensz, hogy egy Ausztrália sivatagjainak szélsőséges körülményeihez maximálisan alkalmazkodott hüllő, a szakállas agáma ne tudjon a számára létfontosságú izzó alatt napozni, mert bőrsérülése, égése lehet tőle. Azonban a pikkelyektől való megfosztás problémája nem áll meg ennyiben.
Számos problémát okoz ez vedléseknél is. Míg a pikkelyek átjárhatóak, megtartják a nedvességet, kemény védelmet adva a különböző felületekhez való hozzá dörgölőzés során, mely a vedlést könnyíti meg, addig a selyem hátúaknak, pikkely nélkülieknek a vedlési időszakban számos mechanikai sérüléssel kell szembenézniük pikkely hiányában sok esetben csak kókuszolajos kenegetéssel tudnak megszabadulni az elhalt bőr rétegtől. Továbbá nem képesek pikkely hiányában vizet felvenni a testük felületével csak szájon át, sem megtartani azt testükben. Sorolhatnánk a hátrányokat napestig.
De talán a dióhéjban összefoglaltakból is látszik, hogy ezen egyedek létrehozatala kimeríti az állatkínzás fogalmát. Hiszen saját etológiai tulajdonságaiknak megfelelően nem képesek élni! Ez ellen pedig egy dolgot tehetünk, ha „nem”-et mondunk e divatőrületre és vásárlással nem támogatjuk.
Meg kellene érteni, hogy a hüllők nem kérnek belőlünk! Nem háziállatok, nem kopogtatnak az ajtónkon, hogy adjunk nekik otthont egy szűk üvegterrárium mélyén bezárva 30 évre. Hanem megvívják saját harcaikat kint a természetes élőhelyükön az elemekkel, a változásokkal szemben, alkamazkodnak, változnak, ahogy tették ezt mindig is közel a 320 millió évük alatt folyamatosan.
Mielőtt más élőlényt kezdünk kényünkre, kedvünkre változtatni, gondoljuk bele, mi lenne, ha ez éppen velünk történne!
A szerző Szalánczi Judit, a WeFeNn kurátora, az EXO Center vezető asszisztense