Közel másfél éve alakult elkötelezett állatbarát fociszurkolók részvételével a Fradisták Az Állatokért civil szervezet. Azóta már segítettek jónéhány beteg, sérült, bajbajutott állaton. Tagjaik mentettek már számos kutyust, cicát, madarat, de volt arra is példa, hogy egy kiszáradt tóból nagytermetű halat mentettek meg.
Sem a lelátón, sem pedig az állatmentésben nem ismernek félelmet. A „Fradi-család”, ahogyan magukat jellemzik, egy nagyon változatos barátias, családias közösség. Megtalálhatóak a marcona külsejű ultrák mellett a csinos szurkoló hölgyek is, de szép számmal képviselteik magukat az idősebb korosztály tagjai mellett a gyerekek is. Azok a gyerekek, akik, a sport szeretete mellett az állatok szeretetét és az állatvédelem fontosságát is megtanulják idősebb szurkolótársaiktól már fiatal korukban. Merthogy a sokszínű „Fradi-család” tagjai egyben teljesen hasonlóak: szeretik az állatokat!
A Fradisták szabadidejükben állatot mentenek, fizetik az állatorvosi költségeket, karitatív rendezvényeken hívják fel a figyelmet az állatvédelem fontosságára, és igyekeznek minél több megmentett állatot gondoskodó gazdiknál elhelyezni.
Nagyjából egy éve érkezett hozzájuk a bejelentés egy rendkívül rossz állapotban lévő kutyusról. A kutya nyakát olyan szorosan körbefogta a kutyaláncként szolgáló erős madzag, mely hosszú hónapok óta rajta lehetett, hogy szerencsétlen állat feje teljesen eltorzult, és óriásira dagadt. Valószínűleg csak napjai lehettek már hátra, így éppen az utolsó pillanatban érkezett a segítség a Fradi ultrái személyében.
A haldokló kutyust a Fradisták megmentették, állatorvoshoz vitték, kifizették a jelentős orvosi költségekkel járó azonnali, életmentő műtétet, majd hetekig ápolták, nevelgették. Nevet is adtak neki: Madzag lett, emlékeztetve mindenkit a korábbi szörnyű életére. A halál torkából megmenekült, félénk, legyengült kutyus pedig a törődésnek köszönhetően kezdett erőre kapni. Egyre jobban evett, erősödött is kicsit, bátrabb lett és a sok-sok gondoskodást odaadó, feltétel nélküli szeretettel próbálta meghálálni. Alig telt el pár hónap és Madzag teljesen felépült, már nem remegett ha idegent látott, és nem rezzent meg egy-egy hangosabb zörej hallatán. Már vígan szaladgált naphosszat, kiélvezve a „lánc nélküli” élet minden szabad pillanatát, összebarátkozott más kutyákkal is, és határtalan szeretettel jelezte, hogy készen áll arra, hogy egy megértő, boldog családhoz kerüljön.
Madzag előző, félelmekkel teli élete pedig itt véget is ért, a sok szenvedést talán már-már el is felejtette, és egy boldogsággal teli új élet kezdődött, hiszen gondoskodó, szerető gazdikhoz került.
Ilyen egy „happy end”-del végződő állatmentés Fradi-módra!
Magyar Állatvédelem