A nünükék sajátos életmódú és igen egyedi megjelenésű rovarok. A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin, virágos löszgyepein gyakran találkozhatunk velük.
Hatalmas potrohuk és a tort alig fedő, csökevényes szárnyaik groteszk megjelenést kölcsönöznek a nünükéknek. Csökevényes szárnyuk miatt röpképtelenek, erősen kötődnek azokhoz az élőhelyekhez, ahol táplálkozásukhoz és szaporodásukhoz megfelelő körülményeket találnak.
Kora tavasszal a nünükék fajaiból nagy valószínűséggel a közönséges nünüke kerül szem elé, a többi faj inkább április végén, májusban jelenik meg. Párosodás után a hímek elpusztulnak, s ekkor kezdődik az a különleges átalakulási forma, ami a nünükéket jellemzi. A nőstény a talajba rakja le akár több ezernyi petéjét, melyekből úgynevezett háromkarmos lárvák bújnak elő. A lárvák felmásznak a virágokra, ahol vadméheket várnak, melyekre fölkapaszkodva bejutnak a vadméh fészkébe és ott első lépésként a méhek petéivel táplálkoznak. Az első átalakulás után a következő lárvaalak már mézet fogyaszt. További átalakulások után bábként telelnek át. Ez a különleges szaporodási forma indokolja azt a rendkívül sok petét, amit a nőstények leraknak, hiszen csak néhány petének van olyan szerencséje, hogy vadméhet talál, táplálékként vadméh-petéhez jut és így következő tavasszal majd felnőtt rovar válik belőle.
A felnőtt rovarok mérgező váladékot bocsájtanak ki, ezért kevés állatfaj fogyasztja őket. Irodalmi adatokból tudjuk, hogy a kis őrgébics, a fácán és a túzok viszont minden mérgezési tünet nélkül megeszi a nünükét. A kibocsájtott méreganyag az ún. cantharidin, aminek mérgező tulajdonságait meglehetősen eltúlozták, de a bélrendszerbe jutva valóban okozhat tüneteket.
A nünükék nem minden faja védett. A Körös-Maros Nemzeti Park területén, különösen a löszgyepeken, egészen ritka fajai is előfordulnak, így például a pompás nünüke, az uráli nünüke, illetve kiemelt fajként említhetjük a gödörkés nünükét, ami több évtized után újra előkerült a Királyhegyesi-pusztán. A kifejlett nünükék növényevők, zsenge leveleket fogyasztanak. A löszgyepekhez és általában a virágokban gazdag gyeptársulásokhoz ragaszkodnak, ahol nagyobb az esély arra, hogy vadméhekkel találkozzanak.
