Egy megható történet járja az internetet egy út szélén hagyott kiskutyáról, aki levelet írt volt gazdájának. A levélben a kiskutya háláját és szeretetét fejezte ki, miközben megértést mutatott az eset iránt.
A kiskutya azt írta, hogy elhagyása után hosszú ideig várt az út szélén, hiszen azt hitte, hogy a gazdája nem szándékosan hagyta ott. A levél tele volt szeretettel és hűséggel, melyet a kiskutya táplált a szívében. Bár valaki végül megmentette és most szerető otthonban él, a kiskutya vágyakozva kéri volt gazdáját, hogy jöjjön érte. Hűségesen várja, hogy újra egymást találják, és boldogan éljenek tovább együtt.
Ez a történet rámutat arra, hogy az állatok érző lények, akik szeretetet és törődést igényelnek. Fontos, hogy felelősségteljesen gondoskodjunk róluk, és soha ne hagyjuk őket magukra az út szélén.
Bocsáss meg nekem, anyu!
„Ott voltam, ahol két teljes napig hagytál. Pont az út szélén… Rettegtem az autók zajától, de nem mozdultam. Tegnap este az egyik autó megállt, és ő kiszállt. Meghívott ebédelni, de nemet mondtam. Meghívott, hogy aludjak nála és én nemet mondtam. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy várok rád, de nem hallgatott rám. Előhúzott egy pórázt és azt mondta, nem maradhatok ott tovább. Többször megharaptam és a végén magamra pisiltem, miközben morogtam és sírtam! Nem értette, hogy elválaszt tőled! Akaratom ellenére vitt el és elhajtottunk! Annyira szomorú voltam, mert tudtam, hogy aggódni fogsz.
A házánál kötöttünk ki. Folyton sikoltoztam, remélve, hogy meghallasz, de nem jöttél el. Hánytam az idegeim miatt, olyan rosszul vagyok. Folyton azt mondtam neki, hogy vissza kell mennem, mert azt fogod hinni, hogy elhagytalak, amikor láttad, hogy nem vagyok ott!
Én, aki teljes szívemből és lelkemből szeretlek!
Azóta sem hagytam abba a sírást, mióta pár napja elváltunk. Szeretném, ha tudnád, soha nem tennék ilyet veled. Nem tudom, hol vagy most, vagy miért állítottad meg a kocsit és hagytál ott. Bizonyára valami nagyon fontos dolgod volt.
Meg tudsz keresni most, anyu?
Ma azért ettem, mert fájt a hasam. És nagyon puha ágyon aludtam. És véletlenül a farkamat is mozgattam egy kicsit. Annyira sajnálom, kérlek, bocsáss meg nekem. Csak nagyon kedves velem. Azt mondta, örökké maradhatok. Biankának hív, de már van nevem. Amikor értem jössz, elmondhatod neki.
Meglátod, mennyire meg fog lepődni, amikor elmagyarázod neki, hogy ez nagy hiba volt. Mert anyu ugye visszajössz értem.”
Ismeretlen szerző.
A levelet az Anita Állatmentő Egyesület vezetője osztotta meg az alábbi képen látható tündéri kutyus képével. Bianka oltva, chippelve, ivartalanítva várja, hogy végre egy új, szerető gazdi rátaláljon, aki soha nem hagyja el. Ha úgy érzed, hogy gondos gazija lennél ennek a kis tüneménynek, vedd fel a kapcsolatot az egyesülettel: http://nagykorosiallatmentok.hu/
Ha teheted, támogasd te is az egyesület áldozatos munkáját!