Négy barna rétihéja fiókát mentett meg a nemzeti parkunk munkatársainak gondoskodása!
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa, Bodó János természetvédelmi őr nem mindennapi történetet osztott meg. Az elhivatott madárbarátoknak ismét sikerült 4 gyönyörű ragadozó madár fiókát gondoskodásukkal megmenteni! De lássuk is Bodó János beszámolóját!
“Június végén egy este kaptam egy telefonos értesítést, hogy egy árpa táblában aratás közben találtak egy fészket, és egy néhány – talán bagoly – fióka kukucskál ki belőle. Kimenni már nem tudtam aznap a fészekhez, de egyből arra gondoltam, hogy a gabonatáblákban szoktak rétihéják költeni, és az ő fiókáikat (néha még a kifejlett madarakat is) szokták bagolynak mondani.
Másnap reggel, amikor a helyszínre értünk, egyből feltűnt a környéken az egyik szülő, egy barna rétihéja tojó. Aztán a fészekhez mentünk, és megláttuk a négy kis fehér, még többnyire pihés rétihéja fiókát!
Jött az egyeztetés, telefonálgatás, hogy mi legyen velük. Végül arra jutottunk, hogy az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) hamvas rétihéja védelmi programját alapul véve mi is megpróbálkozunk kerítéssel védeni a fiókákat.
Néhány karóval, egy 15 méteres tyúkhálóval, és két-három órás munkával el is készült a kerítés. Nem maradt más hátra, mint a megfigyelés, és a reménykedés!
Az elkerítésre ilyenkor azért van szükség, mert aratás után a róka, a sakál, és az egyéb ragadozók szívesen kutatják át a fennmaradt foltokat, ugyanis még ha fészekalj nincs is, gyakran bújik meg bennük bármiféle zsákmánynak való.
Némi kétség élt bennem, hogy ez a gyenge kerítés megfelelő lesz-e, de a végére bebizonyosodott, hogy elég volt „távoltartásképpen” az esetleges támadók ellen.
Mind a négy fióka felcseperedett!
A fiókák nagyon gyorsan nőttek, és szinte észre sem vettem, hogy elment két hét, mire már csak két fióka maradt a fészek körül. Utolsó ellenőrzésem során, amikor közel mentem az immár egyedül maradt fiókához, az is kirepült.
Külön öröm ebben a történetben, hogy a tulajdonos vette a fáradságot, megkeresett minket, és nem volt kérdés számára a néhány négyzetméter árpa fennhagyása sem a fiókák érdekében. Az elkerítés ideje alatt végig kapcsolatban maradtunk, és több alkalommal örömmel mesélte, hogy látta, amint a szülők jártak etetni a fiókákat! Köszönjük ezt a jó hozzáállást, a magunk, és a természet nevében is!”
Hálás köszönetünk!
(Forrás és fotó: DDNPI, Bodó János természetvédelmi őr)