Az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya idén is megválasztotta az Év kétéltűjét. Ezúttal a sárgahasú unka lett a befutó.
Az MME leírása szerint az unkafélék családjának tagjai nagyobb számban Ázsiában fordulnak elő, néhány képviselőjük viszont kizárólag Európában található meg.
A sárgahasú unka robosztus testfelépítésű, mokány kis béka. Hátoldala szürkésbarna, a bőrét tüskés szaruszemölcsök borítják. A sárgahasú unka hasi foltjai élénk citromsárga vagy halványsárga színűek, összefüggőbbek, mint a vöröshasú unkáé, és a hüvelykujjra is ráterjednek.
A vörös- és a sárgahasú unka keveredéséből származó hibridek gyakran a két faj közötti átmeneti jellegzetességeket mutatnak. A sárgahasú unkák kifejlett egyedei 4–6 cm hosszúra nőnek meg. A hímek mellső végtagján párzási időszakban fekete színű hüvelykvánkos fejlődik. Ebihala szürkésbarna, barna foltokkal tarkított farokvitorlája a hát közepén indul. Átalakulásáig a lárva maximum 4,5 cm hosszúra nő.
A nőstény kis csomókban egyszerre 50-100 petét rak. A petéket vízinövényekhez vagy más vízben található tereptárgyakhoz rögzíti. Az ebihalak 1,5–2 hónap alatt alakulnak át kisbékává. Fejlődésük a napsütötte, melegebb vizekben gyorsabban, míg az árnyas, hűvösebb erdei tócsákban lassabban megy végbe.
Az átalakult fiatalok hasa még egészen halovány, fehéres színű. Vizes élőhelyüket a fiatal és a kifejlett unkák szeptember végén, október elején elhagyják, és telelni vonulnak a környező erdőkbe sziklák, gyökerek alatti üregekbe, vastag avar alá. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll, ebihalai viszont főleg algával táplálkoznak.
Magyarországon a sárgahasú unka elterjedése szigetszerű, egyes középhegységeinkre és dombvidékeinkre korlátozódik. A Dunántúlon megtalálható az Alpokalján, az Őrségben, a Zalai-dombságban, a Zselicben, a Mecsekben és a Tolna-Baranyai-dombvidéken, továbbá a Bakonyban és a Visegrádi-hegységben. A Dunától keletre a Mátrában, az Aggteleki-karsztvidéken és a Zempléni-hegységben él, a Börzsönyből és a Bükkből viszont hiányzik. Általában 300 méteres tengerszint feletti magasság felett fordul elő, de például az Őrségben vagy a Tolna-Baranyai-dombvidéken helyenként 200 méternél alacsonyabban is megtalálható.
Sajnálatos módon, a sárgahasú unka hazai fennmaradása több tényező miatt is veszélyben forog, nem véletlenül választotta tehát az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2025-re az „Év kétéltűjének”.
Magyar Állatvédelem