Nem mindennapi jelenségről számolt be a Bükki Mesék Facebook-oldal: túrázók farkasnyomokat fedeztek fel nem messze Bükkszentkereszttől. A hírt örömmel fogadták a természetvédelemmel foglalkozók, hiszen a szürke farkasok (Canis lupus) jelenléte fontos jele az ökológiai egyensúly helyreállásának.
A farkasok visszatérése Magyarországra
A Bükki Mesék Facebook oldal emlékeztet arra, hogy az I. világháborút követően a farkasok teljesen eltűntek Magyarországról. Csak az 1980-as években kezdtek újra betelepülni az országba, részben a szlovákiai és kárpátaljai populációk révén. Mára már stabil, bár kis létszámú populációik élnek az Északi-középhegység területén, köztük a Bükkben is. A szürke farkasok 2001 óta fokozottan védettek, így természetvédelmi szempontból kiemelten fontos szereplői az élővilágnak.
A farkasok alapvetően kerülik az emberi találkozást. Rendkívül óvatos állatok, amelyek általában észrevétlenek maradnak az erdőjárók számára. Ha mégis farkassal találkozunk, a legfontosabb, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat, és próbáljunk zajt kelteni, például tapsolással vagy beszéddel. Ez elegendő ahhoz, hogy elriasszuk őket.
Miért fontosak az ökoszisztémában?
A farkasokat gyakran negatív előítéletek övezik, részben a kultúránkban mélyen gyökerező, mesékből és történetekből származó rossz hírük miatt. Az igazság azonban az, hogy ezek a ragadozók kulcsszerepet játszanak a természet egyensúlyában. Vadászataik során általában a legyengült, beteg állatokat ejtik el, ezzel hozzájárulnak a zsákmányállatok egészségéhez.
Ezen kívül mozgásban tartják a növényevő állatokat, például az őzeket, szarvasokat és muflonokat. Ez megakadályozza, hogy egy-egy területet túllegeljenek vagy letapossanak, ami különösen fontos az erdők növényzetének megőrzése szempontjából. A farkasok tehát nemcsak ragadozók, hanem a tápláléklánc szabályozói is, amelyek az ökológiai sokféleség fenntartásában játszanak kulcsszerepet.
Magyar Állatvédelem, fotók: Hortobágyi Zsolt, Bükki Mesék