Az öthetes vakvezetőkutya-jelöltek élete tele van felfedezéssel, játékos tanulással és biztonságos, szeretetteljes környezettel. A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány Topáz nevű anyakutyájának kölykei ezen a héten igazi mérföldkőhöz érkeztek: elfoglalták az őszi kertet, és már éjszakára is bekuckóznak a kinti kutyaházukba.
Költözés a szabadba – nagy lépés kis mancsoknak
Az öthetes apróságok elhagyták a teljesen védett belső teret, és átköltöztek a számukra kialakított, biztonságos kerti kifutóba. A kutyaház meleg és kuckós, így kényelmesen átalhatják az éjszakát, reggelente pedig izgatott csapatként tódulnak elő, hogy belevessék magukat az új ingerekbe.
Amikor először vitték ki őket, meglepően bátran reagáltak. Bár a kölyöknevelő egyenként vitte a kölyköket – mert sok apróság megszeppen az első kinti élménynél –, Topáz kicsinyei egyáltalán nem mutattak félelmet sem az új felületektől, sem a szél mozgásától, sem a távoli őszi munkagépek zajától.
Alagutak, levelek és birkózás – így telnek a napok
A kölykök gyorsan meghódították a harmatos kertet. Levelek között rohangálnak, egymással birkóznak, és gyakran elbújnak a számukra kihelyezett hatalmas alagútban. Bátran mennek át különféle felületeken, és úgy tűnik, minden új kihívás csak még lelkesebbé teszi őket.
Mozgásfejlődésük látványos: a sokféle talaj, az ágak, a bokrok alatt való bujkálás mind hozzájárul ahhoz, hogy egyre ügyesebben és magabiztosabban mozogjanak. Kölyöknevelőjük szerint néha már a futásra emlékeztető lendülettel indulnak meg.
Biztosan maradt még pár falat
Az N alom kiskutyái egészségesen fejlődnek. Az öthetes kölykökhöz illően kerekdedek, formásak, és már nemcsak az anyatejet fogyasztják: nagy lelkesedéssel falják az áztatott babatápot is. A sok szabadban töltött játékidő miatt gyönyörűen erősödnek, és a repetára is van lehetőségük – bár azért meg kell dolgozniuk érte.
A legkisebb, kilencedik szülött kölyök külön figyelmet kap, mert a többiek jóval nagyobbak nála. A három és fél kilós testvérek játékból is túl nagy erővel birkóznának vele, ezért ő a kert egy másik részében gyűjt élményeket és erősödik, külön felügyelettel. Persze nincs egyedül: az anyukája és a felnőtt labradorok gyengéden, hozzá igazodva játszanak vele.
A vakvezető kutyák már kölyökkorban olyan ingereket kapnak – különféle felületek, új hangok, változó környezet –, amelyek megalapozzák későbbi magabiztos, biztonságos városi közlekedésüket. A korai élmények kulcsszerepet játszanak abban, hogy felnőttként higgadt, stabil segítők legyenek.
Topázról és a kölykökről szóló összes cikkünk IDE kattintva érhető el.
Még több fotó pedig ITT érhető el.
Magyar Állatvédelem
