A Fővárosi Állat- és Növénykert az elmúlt időszakban több olyan esettel szembesült, amikor nem odaillő, sőt veszélyes tárgyak kerültek az állatkifutókba. A kert szakemberei hangsúlyozzák: a környezetgazdagítás kiemelten fontos része az állatok jóllétének, de kizárólag a faj igényeire szabott, gondosan tervezett eszközök alkalmazhatók.
A környezetgazdagítás nem játék – komoly szakmai munka áll mögötte
A modern állatkertekben a környezetgazdagítás célja, hogy az állatok természetes viselkedését ösztönözze. Ehhez olyan tárgyakat, terepelemeket és etetési módokat használnak, amelyek megfelelnek az adott faj biológiai és viselkedési sajátosságainak. A dolgozók gondosan úgy rendezik be a kifutókat, hogy az állatok ne unatkozzanak, legyen mit felfedezniük, és lekössék energiáikat.
A gorillák például kaphatnának tálba szórt gyümölcsöket is, de sokkal ösztönzőbb, ha a finomságokat elrejtve, magasabb pontokon vagy nehezebben elérhető helyeken kapják meg. Így mászniuk, keresniük kell érte – pont úgy, ahogyan a természetben tennék.
Fagyapot, labdák és rejtett falatok – így dolgoznak a gondozók
A gorillák kifutójában látható „kóc” valójában fagyapot, amelyből az állatok fészket építhetnek, de kiválóan alkalmas arra is, hogy a gondozók takarmányt rejtsenek el benne. Játékra és pihenésre egyaránt használható – természetes és biztonságos megoldás.
Nagy sikerük van azoknak a speciális labdáknak is, amelyek belsejébe kedvenc csemegéket töltenek. A jutalomhoz csak akkor férhetnek hozzá, ha addig görgetik és forgatják a labdát, amíg az apró nyílásokon a falatok kipotyognak. Ez fejleszti a problémamegoldó képességet és fenntartja az állatok érdeklődését.
A környezetgazdagítás régi hagyomány – mégis tudományos alapokon áll
Sokan azt gondolják, hogy a környezetgazdagítás modern trend, ám valójában hosszú múltra tekint vissza. A budapesti medvék már az 1800-as évek végén kaptak fagolyót, hogy játszhassanak vele.
A tudományos megközelítés azonban csak a 20. században indult fejlődésnek. A svájci biológus, Heini Hediger az állatkerti állatok speciális viszonyait kutatta már az 1940-es években, majd az amerikai Hal Markowitz az 1970-es években megalapozta a ma ismert környezetgazdagítás módszertanát. Azóta a szakma rengeteget fejlődött, és ma már minden korszerű állatkert alapelvei között szerepel.
A jól megtervezett környezetgazdagítás csökkenti az unalomból fakadó viselkedési problémákat, javítja az állatok mentális állapotát, és segít abban, hogy természetes ösztöneiket biztonságos, kontrollált környezetben gyakorolják.
Magyar Állatvédelem