A hópárducokat gyakran nevezik „a hegyek szellemeinek” – nemcsak lenyűgöző megjelenésük miatt, hanem mert egyre ritkábban pillanthatók meg. A világ egyik legkülönlegesebb nagymacskája mára mindössze 4500–7500 egyedből álló populációra zsugorodott, ezért a faj az IUCN Vörös Listáján a „sebezhető” besorolást kapta.
A klímaváltozás olyan helyeket is elér, ahol eddig csak hó és csend uralkodott
A hópárducok 12 ázsiai ország magashegységeiben élnek – ott, ahol az emberek jelenléte eddig alig zavarta őket. Most azonban más típusú veszély közeleg.
Ahogy Dmitri Petrov, a Stanford Egyetem biológusa fogalmaz:
„A hegyekben nem kell megjelennünk ahhoz, hogy kárt tegyünk. A klímaváltozás magától is eljut oda.”
A hőmérséklet emelkedése és az élőhelyek átalakulása fenyegeti a nagymacskák zsákmányállatait, így közvetlenül a hópárducokat is.
Meglepő felfedezés: szinte „rokonok” egymással
Egy friss tanulmány 37 hópárduc teljes genomját vizsgálta meg – korábban csak négy volt ismert. Az eredmény egyértelmű: a hópárducok genetikai sokfélesége rendkívül alacsony, az egyedek nagyon hasonlítanak egymásra.
Ez a kis genetikai változatosság azt jelenti, hogy a faj sérülékenyebb az éghajlatváltozásra, a betegségekre és minden új környezeti kihívásra. Minél hasonlóbbak az egyedek, annál kisebb az esély, hogy egy részük képes lesz alkalmazkodni.
Van remény – de nem sok idő
A kutatás ugyanakkor azt is kimutatta, hogy a hópárducok viszonylag kevés káros öröklött mutációval rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy egykori hosszú történetük során bizonyos „rossz” genetikai hibáktól megszabadultak.
Ez biztató, de nem életbiztosítás. Ha az élőhely pusztul, a kis populáció mérete önmagában is a kipusztulás szélére sodorhatja őket.
A hópárduc akár 50 méteres ugrásra is képes, és a farka olyan vastag és hosszú, hogy párnaként használja a fagyos éjszakákon.
A szakértők abban bíznak, hogy az új genetikai eredmények segítenek a faj védelmét célzó programok megtervezésében – mielőtt túl késő lenne.
Magyar Állatvédelem
