Egy sérült állat az utcán nem tud segítségért kiáltani. Nincs lehetősége elmondani, hogy fájdalmai vannak, hogy fél, vagy hogy már órák óta mozdulatlanul vár valakire, aki végre észreveszi. Teljesen kiszolgáltatottá válik a környezetének és az emberek döntéseinek.
Ilyen helyzetekben sokszor nem maga a sérülés a legnagyobb veszély, hanem a közöny. Amikor az fut át a fejünkön:
majd biztosan segít valaki más.
Amikor inkább továbbmegyünk, mert sietünk, mert nem tudjuk, mit kellene tenni, vagy mert félünk belekeveredni a helyzetbe. Pedig néha egyetlen ember reakcióján múlik, hogy egy állat életben marad-e.
A segítségnyújtáshoz nem kell szakembernek lenni. Nem kell egyedül megoldani az egész helyzetet sem. De meg lehet állni néhány percre. Fel lehet mérni, hogy az állat biztonságban van-e, és lehet segítséget hívni: állatorvost, állatvédő szervezetet, gyepmestert vagy hatóságot. Ha a körülmények engedik, az állatot óvatosan félre lehet húzni az úttestről, árnyékos helyre lehet tenni, vagy vizet lehet biztosítani számára.
Közben azonban a saját biztonságunkról sem szabad megfeledkezni. Egy sérült, fájdalomtól vagy félelemtől szenvedő állat kiszámíthatatlanul reagálhat, ezért minden közeledésnél fontos az óvatosság és a megfontoltság.
A legtöbben nem rossz szándékból mennek tovább egy ilyen helyzet láttán, hanem azért, mert bizonytalanok. Mert attól tartanak, rosszul nyúlnának hozzá, vagy nem tudják, kit kellene értesíteni. De a tétlenség is döntés. Ne ezt válaszd!
Napnyugta Egyesület