A korábbi évekhez hasonlóan idén is már nyár elején feltűntek a nagy pólingok első példányai a Körös–Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén. Bár a legtöbben a madárvonulásra az őszi hónapokban gondolnak, ezek a madarak még nem vonulnak, hanem úgynevezett átnyaraló példányok.
A természetvédelmi szakemberek szerint a sekély vízfelületek kialakulása kedvező feltételeket teremtett számukra, ezért néhány nap alatt jelentősen megnőtt a számuk.
Néhány nap alatt hatszorosára nőtt a csapat
Június közepén még mindössze öt nagy póling tartózkodott a Fehér-tónál, június 26-ra azonban már harminc példányt számoltak össze.
A gyarapodásban szerepet játszott, hogy a zivatarokat követően ismét sekély víz jelent meg a tómeder legmélyebb részein.
Ez nemcsak a nagy pólingokat csalogatta a területre, hanem számos más vízimadarat is, köztük dankasirályokat, bíbiceket és kormos szerkőket.
A megfigyelések során három kis póling is előkerült, amelyek hazánkban általában csak a tavaszi vonulás idején fordulnak elő.
Nem vonulnak, hanem átnyaralnak
A most Kardoskúton tartózkodó nagy pólingok valószínűleg olyan egyedek, amelyek idén nem költöttek sikeresen.
Lehetséges, hogy nem találtak párt, vagy költésük meghiúsult, ezért a szokásosnál korábban délebbre húzódtak.
Mivel a nagy póling évente csak egyszer költ, sikertelen fészkelés esetén már nem kezd újabb költésbe.
Különleges csőrük segíti a táplálkozást
A nagy pólingok napközben főként a környező gyepeken keresnek rovarokat.
Jellegzetes, hosszú és lefelé hajló csőrükkel azonban a nedves iszapból is könnyedén kiemelik táplálékukat, például apró férgeket és csigákat.
Az éjszakát a Fehér-tó sekély vízborítású részein töltik, ahol nagyobb biztonságban pihenhetnek.
A nagy póling (Numenius arquata) Európa legnagyobb testű partimadara. Hosszú, lefelé ívelt csőrével mélyen az iszapba is képes benyúlni, így olyan táplálékot is elér, amelyhez más partimadarak nem férnek hozzá.
Északon költenek, délen telelnek
A nagy pólingok fő költőterületei Észak-Európában, elsősorban Skandináviában találhatók.
A telet jellemzően a mediterrán térségben töltik, de kisebb számban Magyarországon is fészkelnek, főként az ország középső részének mocsaras, turjános élőhelyein.
A Kardoskúti Fehértó minden évben fontos pihenő- és táplálkozóhelyet jelent számukra, ezért a természetvédelmi szakemberek kiemelt figyelemmel kísérik megjelenésüket.
Magyar Állatvédelem
Fotó: Palcsek István Szilárd