A forró, száraz nyárban minden megmaradó vízfelület felbecsülhetetlen értéket jelent a partimadarak számára. A Körös–Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén fekvő Kisbogárzói-tó idén is menedéket nyújtott a bíbiceknek, a kis pólingoknak és a nagy pólingoknak, amikor a kardoskúti Fehér-tó már kiszáradt.
A Kisbogárzói-tóban július végén még volt víz, ezért a környék partimadarai itt összpontosultak. A madarak nem kizárólag a vízhez kötődnek: a kis és nagy pólingok a száraz, legeltetett gyepeken is megtalálják táplálékukat. Ivásra és pihenésre azonban szükségük van a víz közelségére.
A Kisbogárzói-tó és a legeltetett gyep együtt ad élőhelyet
A tó környezetében fekvő védett gyepeket cigája és rackajuhok legelik. Ez a természetvédelmi kezelés nemcsak a gyep állapotának megőrzésében fontos, hanem a partimadaraknak is kedvez: a vízparton pihenhetnek és ihatnak, a rövidre legelt növényzetben pedig táplálékot kereshetnek.
A Kisbogárzói-tó így akkor is működő élőhelyet jelent, amikor a nagyobb, időszakos szikes tavak víz nélkül maradnak. Az ilyen kisebb vizes élőhelyek szerepe az aszályos időszakokban különösen felértékelődik.
48 nagy póling is megjelent
A nagy póling erősebben kötődik a vízhez, mint a kis póling, ezért az idei száraz nyáron kevesebb példányt figyeltek meg belőle. Június közepétől július végéig ugyanakkor folyamatosan jelen voltak kisebb csapatai, és több alkalommal néhány tucat madár is feltűnt. A legnépesebb megfigyelt csapat 48 nagy pólingból állt.
A kis pólingok ugyanezen időszakban tartózkodtak a területen, közülük a legnagyobb csapat 22 példányt számlált. Magyarországon a kis póling nem költ, a nagy pólingnak pedig már évek óta nincs bizonyított költése hazánkban. A nyár folyamán látható madarak jellemzően az északi költőterületekről délebbre húzódó példányok lehetnek.
A bíbicek számára is döntő volt a víz
A bíbic Magyarország leggyakoribb költő partimadara. Nyáron a sikeresen és sikertelenül költő felnőtt madarakhoz a már kirepült fiatalok is csatlakoznak, ezért népes csapatok alakulhatnak ki.
A bíbic még inkább vízhez kötődik, mint a pólingok. A kardoskúti Fehér-tó térségében ezért a szárazság miatt a szokásosnál kevesebb példány költött. Június végén, amikor még volt víz a tóban, egyszerre 480 bíbicet számoltak. Ahogy a víz eltűnt, a madarak is elhagyták a területet; az utolsó példányokat július végén figyelték meg.
🦆 Tudtad?
A kis és nagy pólingok őszi vonulása jellemzően szeptemberben zajlik, míg a bíbicek inkább októberben kelnek útra. A nyári csapatok azonban már jóval korábban megjelenhetnek, különösen akkor, ha a költésük nem volt sikeres.
Minden vízfolt számít
A Kisbogárzói-tó példája jól mutatja, hogy az időszakos szikes tavak és kisebb vízállások megőrzése nem mellékes természetvédelmi kérdés. Egy aszályos nyáron akár néhány megmaradó vízfelület dönthet arról, hogy a madarak találnak-e biztonságos pihenő- és ivóhelyet a táplálkozóterületeik közelében.
A víz, a természetes gyep és a legeltetés együtt olyan élőhelyi mozaikot alkot, amelynek védelme a partimadarak fennmaradását is szolgálja.
Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság.
Magyar Állatvédelem