Több mint ezer állatfaj adatai alapján az állatkerti populációk felnőttkori ivararánya összefügg azzal, hogyan alakul ki az utódok neme. A magyar részvétellel készült kutatás szerint genetikai és élettani tényezők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyes fajoknál a nőstények, másoknál a hímek felé tolódik az arány. Az eredmények a veszélyeztetett fajok megőrzéséhez is hasznos szempontokat adhatnak.
Mi határozza meg, hogy egy állatfaj felnőtt egyedei között milyen arányban vannak jelen hímek és nőstények? Erre kereste a választ az a nemzetközi kutatócsoport, amely 1192 állatkerti hüllő-, madár- és emlősfaj adatait elemezte.
A munkában a HUN-REN–PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport, a Pannon Egyetem és a Debreceni Egyetem kutatói mellett brit, dán és német intézmények szakemberei is részt vettek. A kutatók a Species360 által működtetett ZIMS adatbázis 1960 és 2021 közötti nyilvántartásait használták. Fajonként az éves felnőttkori ivararányok átlagát vizsgálták, és az elemzésben a fajok evolúciós rokonságát is figyelembe vették.
Az emlősöknél jellemzően a hímek rendelkeznek két különböző ivari kromoszómával: egy X-szel és egy Y-nal. A nőstényeknek két X kromoszómájuk van. A madaraknál más a rendszer: a nőstények ZW, a hímek ZZ kromoszómapárt hordoznak.
A hüllők között mindkét megoldás előfordul. Egyes fajoknál pedig a tojás fejlődése során tapasztalt hőmérséklet határozza meg az utód nemét.
Az összesített eredmények szerint az XY rendszerű fajok felnőttkori ivararánya inkább a nőstények felé tolódott a ZW rendszerű fajokéhoz képest. Ez a vadon élő állatoknál korábban megfigyelt tendenciához hasonlít. A megállapítás azonban nem minden egyes fajra vagy állatkerti csoportra érvényes szabály.
Az állatkerti környezet azért érdekes a kutatók számára, mert a ragadozók, a táplálékhiány és bizonyos betegségek okozta pusztulás kisebb szerepet játszhat, mint a természetben. Ha az ivarmeghatározással összefüggő mintázat ilyen körülmények között is megjelenik, az arra utalhat, hogy belső biológiai folyamatok is hozzájárulnak az eltérésekhez.
Az állatkertek ugyanakkor nem jelentenek minden más hatást kizáró kísérleti környezetet. A tenyészprogramok, az egyedek áthelyezése és a társas csoportok kialakítása szintén befolyásolhatja a hímek és nőstények arányát. Ezeket a hatásokat a vizsgálat nem tudta teljesen elkülöníteni a genetikai és élettani tényezőktől.
A hüllők külön elemzése árnyalta az összképet. Náluk az XY és a ZW rendszerű fajok között nem találtak statisztikailag egyértelmű különbséget. A hőmérsékletfüggő ivarmeghatározású fajok viszont a fő elemzésben mindkét csoporttól eltértek. A kisebb minta és a keltetési körülmények lehetséges hatása miatt ezt az eredményt óvatosan kell értelmezni.
A felnőttkori ivararány természetvédelmi szempontból is lényeges: befolyásolhatja a pártalálás lehetőségét, a szaporodást és egy populáció fennmaradását. Megértése ezért a veszélyeztetett fajok állatkerti tenyészprogramjainak tervezését is segítheti.
A kutatás egy nagy léptékű összefüggést tárt fel. Annak megállapításához, hogy az egyes fajoknál pontosan milyen folyamatok alakítják az ivararányt, további genetikai, kísérletes és egyedi élettörténeti vizsgálatokra lesz szükség. A HUN-REN közleménye ide kattintva olvasható el.
Magyar Állatvédelem