A röpképtelen hím és a hozzá már 4 éve visszatérő tojó fiókáinak felnevelése „gazdájuk” odaadó segítségével sikeres volt – tudósít Vaskor István a Sokszínű Vidék oldalán.Márton András dömösi madármentőhöz 2016 áprilisiban lőtt sebbel került a Macus névre “keresztelt” hím fehér gólya, melynek bal vállából egy sörétet kellett kioperálni. Kiderült, hogy maradandó a sérülése, és hiába kapta vissza teljes szabadságát, nem tudott és azóta sem tud repülni, a dömösi kertben viszont rendkívül jól érzi magát.
2017 kora tavasszal Márton András úgy döntött, hogy készít Macusnak egy fészekállványt, abban a reményben, hogy egy tojó “becuccol” hozzá. Így is történt: áprilisban megérkezett a szerelem, a két gólya találkozását még azon a tavaszon fiókák követték.
Azóta a Szofinak elnevezett tojó rendszeresen elrepül téli telelőhelyére, és idén negyedszer érkezett vissza a dömösi fészekbe. Ami miatt különös ez az év: a gólyapár fészkében öt fióka cseperedik egészségben, és készül a kirepülésre.
„Tavaly is öt tojást raktak, ám a fészek leszakadt, így nem volt sikeres a költés. Idén mind az öt tojásból kikelt a fióka. Aggodalmat csak az okozott, hogy az utolsó 5 nappal a többi után kelt ki, és ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy a testvéreinél gyengébb fizikumú madár a természet rendjének megfelelően elpusztul. Örömünkre nálunk nem így történt, sőt a legkisebb fióka viszonylag gyorsan utolérte a növésben a többieket” – mondta a Sokszínű vidék érdeklődésére Márton András.
Az extrém időjárás – a hosszú ideig tartó esőzések, jégesők, illetve a nagy szárazságkor bekövetkező táplálékhiány – megtizedelheti a fiókák számát. Ilyen esetekben vagy kihűlnek és elpusztulnak, vagy a tápláléklánc végén lévő legkisebbeket – akiknek nem jut megfelelő mennyiségű eleség, mert a fejlettebb madárkák jutnak először élelemhez – a szülők kidobják a fészekből.
Idén nem egy ilyen eset történt, a kidobott fiókák egyetlen esélye pedig – ha egyáltalán élve megússzák az esést -, hogy az időben érkező madármentők visszadják a reményt a további élethez. Márton Andráshoz is így került hetekkel ezelőtt két “lomis” gólya, akik azóta egészségesen fejlődnek egy külön fészekben.
„A hetek óta tartó szárazságban Macusék fészkében már nem élne mind az öt madár a segítségünk nélkül. A két szülő közül csak Szofi jár táplálékért, mert Macus röpképtelen, ráadásul a kánikulában nagyon kevés a természetben található táplálék, elbújtak a föld mélyébe a pockok, a giliszták, alig van bogár” – említette a dömösi madármentő.
Hogy mit jelent az emberi segítség? A dömösi fészekben a születéstől a kirepülésig a fiókák elképesztő mennyiségű élelmet “falnak fel”. Az első 10 napban 2,5 kiló, az utolsó 10 napban 3 kiló, míg a középső 40 napban 200 kiló táplálékot – apróhalat, csirkenyakat, csirke- és kacsaszívet – esznek meg, ez pedig egy egyszerű összeadással 255 kilót jelent.
„Ez az időtartam pedig éppen 60 nap. Ezt követően kirepülnek a fészekből a madarak, és az első vonulásuk megkezdéséig hátralévő hetekben szüleik társaságában tanulják a táplálékszerzést, olykor be-berepülnek a fészekbe, augusztusban pedig útnak indulnak”– tájékoztatott Márton András.
A Dömösön nevelkedő gólyafiókák jó erőben vannak, egészségesek. A Szofiék fészkében már szárnyaikat próbálgató madarak várhatóan július 15-e környékén, a két megmentett, “lomis” gólya – akik jó egy héttel fiatalabbaknak tűnnek – értelemszerűen július 22-e táján indulnak el az önálló élet felé.
magyarallatvedelem.hu, fotók: Márton István madármentő
