A kutyák nemcsak az emberi beszédet ismerik fel, de megkülönböztetik azt a nyelvet is, amelynek közegében élnek – azaz gazdájuk anyanyelvét – más, idegen nyelvektől. Ez vajon a kutya „szuperereje”, vagy más fajokban is meglehet e képesség? – írja a 24.hu
A családi kutyák minden egyes percüket emberi környezetben töltik, gyakorlatilag annyit hallanak emberi beszédet, mint mi magunk. Ezzel pedig felmerül a kérdés, hogy vajon képesek felismerni a folyamatos, természetes beszédet? Pontosabban megkülönböztetni a random egymás után vágott hangoktól, az úgynevezett nem-beszédtől? Az ELTE TTK Etológia Tanszék kutatói bebizonyították, hogy a válasz igen, sőt:
A felfedezést Kun-kunnak, a border collie-nak köszönhetjük, aki a közelmúltban költözött Mexikóból Budapestre, miután agykutató gazdája, Laura V. Cuaya a tanszék Neuroetológiai Kutatócsoportjánál kezdte meg posztdoktori munkáját. A kutató már az érkezés napján elgondolkodott rajta, feltűnik-e a kutyának, hogy itt más nyelven beszélnek az emberek, hiszen addig lényegében csak a spanyollal találkozott.
Hasonló élethelyzetben ez nyilván sokaknak eszébe jut, de ha a gazdi tudós, ráadásul a világ egyik vezető etológuscsapatának tagja, akkor a válasz sem késhet sokáig. A kutatásban Kun-kun mellett még 17 kutya vett részt, mindegyikük csak egy nyelvet hallott a gazdájától egész életében: magyart vagy spanyolt.
A résztvevőknek A kis hercegből játszottak le részleteket mindkét nyelven, illetve a szövegrészleteket apró darabokra bontva és összekeverve természetellenes ingereket is előállítottak (ez az a bizonyos nem-beszéd a kísérletben). Közben pedig MR-készülékben vizsgálták az ebek agyi válaszait. A kutatást összegző tanulmány a NeuroImage című folyóiratban jelent meg, mi pedig Dr. Andics Attila agykutatót, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetőjét kérdeztük a részletekről.
Felismerik, ha beszédet hallanak
A hallás útján érkező információkat az agy hierarchikus rendszeren belül, külön szinteken dolgozza fel. Nagyon leegyszerűsítve minél összetettebb egy információ, annál magasabb szintre jut el az agyban, hogy végül megfelelő reakció szülessen rá – persze mindez rendkívül rövid idő alatt.
Az úgynevezett elsődleges hallókéreg a korai feldolgozásban, a hangok részletes akusztikai elemzésében vesz részt. A kutyák beszédre és nem-beszédre adott agyi válaszainak mintázata itt eltérést mutatott attól függetlenül, hogy milyen nyelven érkezett az inger. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a kutyák képesek megkülönböztetni a természetes emberi beszédet az emberi beszédből származó, de összevisszaságban egymás mögé helyezett töredékektől, azaz a nem-beszédtől.
Mindez megfigyelhető a csecsemőknél is, ám míg ők a beszédre intenzívebb agyi jelekkel reagálnak, a kutyák épp fordítva: a nem-beszédet részesítették előnyben.
“Ez arra utal, hogy nem feltétlenül magát a beszédet, hanem annak természetességét, akusztikáját érzékelik. Amint a »darabolt szövegben« megszűnik a ritmus, arra felfigyelnek: hopp, itt valami újdonságról van szó” – magyarázza a 24.hu-nak Andics Attila.
Megkülönböztetik az ismert és az idegen nyelvet
A másik fontos eredmény – és nekünk, laikusoknak talán a legizgalmasabb –, hogy a kutyák agya képes volt megkülönböztetni a spanyol és a magyar nyelvet. Az előzőnél magasabb szintű, másodlagos agykéregben ugyanis eltérő agyi mintázatokat találtak a két nyelvre.
Ettől az agyi területtől sokkal inkább azt várjuk, hogy tanulás, tapasztalat alapján reagál, és valóban: minél idősebb volt egy kutya, annál jobban el tudta különíteni a két nyelvet. A kutatás tehát a világon először mutatta ki, hogy egy nem emberi agy is képes megkülönböztetni egymástól az emberi nyelveket, vagyis nem csak az ember tudja számon tartani a nyelvek hangzásbeli sajátosságait.
Érdekesség, hogy a magyar és a spanyol bár nagyon különbözik, ugyanabba a ritmusosztályba tartozik, hangzás szempontjából hasonló. Ismeretlen nyelvek esetén egy csecsemő nem tud különbséget tenni egyazon ritmusosztályon belül. „Arról lehet szó, hogy számon tartanak valamit azokból a hangzási szabályszerűségekből, amelyek karakteressé teszik az egyes nyelveket” – fűzi hozzá a kutató.
Ez vajon a kutya „szuperereje”, vagy más fajokban is meglehet e képesség? A válasz további kutatásokat igényel, de néhány jel alapján gyanítható, hogy lehet hatása azoknak a kutyaagybeli változásoknak, amelyeket az ember mellett töltött több tízezer év eredményezett. Ilyesmire utal például, hogy a hosszúkás fejű ebek jobbak voltak a beszéd és a nem-beszéd elkülönítésében, mint kerek fejű társaik, vagyis a fej, ezzel együtt az agy formájának köze lehet a képességekhez.
Maga a tény egyébként a tudósokat is meglepte, mert a „golyófejű” kutyák bizonyított módon aktívabban keresik a szemkontaktust az emberrel, jobbak a vizuális jelek feldolgozásában – ezt várták a hangok vonatkozásában is.
Fotó: MIKHAIL METZELTASS / GETTY IMAGES