A Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein késő tavasszal, kora nyáron sokfelé hallhatjuk a nádirigó jellegzetes énekét.
Ez az erőteljes ének sok ember számára ismerős lehet, hiszen a madár nem ragaszkodik az összefüggő, nagy nádasokhoz, mocsarakhoz, hanem szinte mindenütt alkalmas költőhelyet talál, ahol szélesebb, jelentősebb nádfoltok, nádasok vannak. Halastavak, horgásztavak nádszegélyében, akár városi tavacskák nádasaiban, csatornák mentén is sokfelé megtalálható.
A nádirigó a legnagyobb termetű, és egyben az egyik leggyakoribb nádiposzátafaj hazánkban. Élőhely-választásnál egy dolog fontos számára: az, hogy lehetőleg vegyes korú, nem minden évben aratott nád álljon rendelkezésére. Különleges fészkét több nádszálhoz rögzítve találhatjuk meg. A fészek specialitása, hogy nem minden részén van stabilan rögzítve, így a szélben hajladozó nádban is stabil marad.
(Fotó: Biró István)
A nádirigó vizes területeken a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara, különösen ott, ahol a közelben fás területek is vannak, ahonnan a kakukk fel tudja mérni azokat a fészkeket, melyekbe a tojásait csempészi. Vizsgálatok szerint vannak területek, ahol a nádirigó fészkek több mint felében kakukkfiókát neveltek a szülők.
Kedves madarunk korán, már augusztus végén afrikai telelőhelyeire indul, és csak áprilisban láthatjuk, hallhatjuk ismét.
(Forrás: kmnp.hu)
magyarallatvedelem.hu