Az 1840-es évek végére már több száz madárpreparátum gazdagította az állattárat, melyek között Kis-Ázsiából, sőt már távolabbról (India) a tengerentúlról származó anyagok is érkeztek. Távoli országokba került magyarok a világ minden tájáról küldték az anyagokat, az Amerikai Egyesült Államokból, Mexikóból, Egyiptomból, sőt Jáva szigetéről is.
A legfontosabbnak, a madarak életmódjának megismerését tartották
Az ország közel húsz pontján létesített megfigyelőállomás munkájába kétszáznál is több megfigyelőt vontak be, s ezzel egy országos madárfigyelő hálózat alakult. Az ornitológiai világkongresszuson a madarak életmódjának megismerését, az adatok tudományos feldolgozását és a madarak védelmét kiemelt fontosságúnak tartották.
Ennek irányítására, összefogására és gyakorlati végzésére – a világon elsőként Ornitológiai Központot hoztak létre 1893.november 20-án, amely Madártani Intézet néven, azóta is működik. Ez lett Magyarországon az első kimondottan természetvédelmi jellegű szervezet.
Az első hazai természetvédelmi szervezet szerény körülmények között kezdte meg a működését
Kezdetben a Magyar Nemzeti Múzeum két kis földszinti irodájában folyt a munka. Kizárólag a madár-megfigyelési adatokat rögzítették. A központ szakemberei elsőként kezdték alkalmazni a madarak jelölésére az alumínium lábgyűrűket.
1894-ben folyóiratot indítottak, az Aquila július 1-jén jelent meg először. A polihisztor Hermann Ottó az állatvilág számos csoportjával foglalkozott, az egyenesszárnyúaktól, a pókokon át egészen a madarakig. A kezdetben magyarul megjelenő kiadványok mellett németül, angolul és más nyelveken írott cikkeket is közöltek.
1894-ben már törvény rendelkezett a madarak védelméről
1868 után indult útjára az a távol-keleti expedíció, ahonnan Xántus János mintegy ezer madár- és fészekmintát küldött haza. Rendszeressé váltak a gyűjtő utak a világ minden tája felé. Amíg 1869-ben, az Egyesült Királyságban elfogadták a tengeri madarak védelméről szóló törvényt, addig hazánkban még csak készülőben voltak madárvédelmi egyezmények. Az énekesmadár-védelmi nyilatkozatot tekinthetjük az első ilyen intézkedésnek, melyet az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország írtak alá 1875-ben. A madártani kutatások fejlődését egyetemet végzett, képzett madarászok segítették és megfelelő magyar szaknyelvet alakítottak ki az ornitológia számára. Victor von Schmidhoffen osztrák ornitológus volt a korabeli madarászok kiemelkedő támogatója, és ő tette közzé az 1881-1887 közötti madárvonulási adatokat is, ebben volt segítségére a magyar Chernel István.
120 éve ünnepeljük a madarak és fák napját Magyarországon
Chernel István javaslatára Apponyi Albert vallási és közoktatási miniszter elrendelte, hogy 1902-től évente egy napon ünnepeljék meg a Madarak és fák napját. 1903-tól jelenik meg a Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve.
híradó.hu nyomán