Image default

A sanyarú sorsú, megkínzott papagájnak így lett mesébe illő élete

„Sokszor halljátok tőlem, tőlünk, hogy ne vásároljatok, hanem fogadjatok örökbe. Azonban soha nem titkolom, nem titkoljuk, hogy volt idő, amikor mi is beleestünk ezekbe a hibákba – Kokót ugyanis sok évvel ezelőtt vásároltam.

A történethez hozzátartozik ,hogy mielőtt Koko megérkezett hozzám, már elköteleztem magam a mentés mellett – nem állt szándékomban vásárolni. Azonban megláttam a hirdetést a kismadárról, aki szemmel láthatóan tolltépős volt és új otthont kerestek neki (papírokkal). Mivel akkora már sikeresen rehabilitáltam jó néhány madarat, úgy gondoltam mindenképp meg kell próbálnom. Felhívtam a hirdetőt, egyeztettünk és két nap múlva elindultam Kokoért…

Amikor megláttam a szinte teljesen kopasz, csonkolt lábú kis madarat, aki csontsoványan, beesett szemekkel nézett rám a hordozójából a szívem szakadt meg. Hosszas kérdezősködés után kiderült, hogy Koko ujjait egy másik ara csonkította meg, aki rivalizált vele. Erre az akkori gazdi megoldása az volt, hogy, Kokot egy parányi ketrecbe zárta és pajtában élt ebben a szűk ketrecben 6 éven át magányosan. 6 teljes évig élt egy akkora ketrecbe zárva, amiben a szárnyait sem tudta kinyújtóztatni, csak gubbasztani, mely miatt a mai napig gerincferdüléssel küzd

A beszélgetés során kiderült nem elajándékozná jó helyre a tulajdonos, hanem eladni akarja a madarat! Itt majdnem sarkon fordultam, azonban mikor ránéztem a ketrecben kuporgó kismadárra, aki csontsoványan, depressziósan 6 éve élt öncsonkító életmódot nem tudtam otthagyni…!

Éreztem, hogy én vagyok az utolsó esélye és cselekednem kell! Kifizettem feldúlva a kialkudott 110.000 Ft-t és utána meg sem álltunk hazáig. Ennek most idestova 8 éve… Koko azóta hatalmas röpdében él. Fél évembe telt, mire elértem nála, hogy a kezemből elvegye az eleséget és simogatni lehessen. Kezdetben még a játékoktól is félt, hiszen nem ismerte őket, csak a tolltépés jelentette számára az egyetlen szórakozást.

Mára már Kokonak kedvenc játékai is lettek; különösen szeret kartonpapírt aprítani. Fürdik, játszik és másik kis mentettünkkel Totyival igazi csapatot alkotnak. A sokéves folyamatos tolltépés azonban nem múlt el nyomtalanul (amivel mára már teljesen felhagyott), jeleit mindig viselni fogja. Teste nagyon nagy része kopasz és soha nem fog tudni már pár méternél többet repülni… Fajtársa soha nem lehet, hiszen egy egészséges fajtárs ösztönösen bántja a sérült egyedeket. Szerencsére Totyival (legfőképpen az ő közvetlen, fantasztikus személyiségének betudhatóan) nagyon jó barátságba kerültek. Elválaszthatatlanok lettek! Együtt fürdenek, együtt mennek mindenhova.

Tudom, hogy a szabadságot semmi sem pótolhatja, de bízom abban, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobb életet tudjuk nekik biztosítani. Hiszen ezért dolgozunk nap, mint nap!”

Dr. Gajcsi Dóra

(A szerző a WeFeNn Alapítvány alapítója az Exo Center egzotikus szakállatorvosa)