A zalaegerszegi központú Bársonytalp a Cicákért Zala Egyesület 2017 óta dolgozik azon, hogy csökkentse a kóbor macskák számát és erősítse a felelős állattartás kultúráját. Az egyesület kizárólag önkéntesekkel működik, menhely nélkül, ideiglenes befogadó hálózatra építve. A szervezet munkájáról, a kóbor macskák helyzetéről és az állatvédelmi támogatások jelentőségéről Müller Roxánát, az egyesület vezetőjét kérdeztük.
Mikor és milyen céllal jött létre a Bársonytalp a Cicákért Zala Egyesület?
Az egyesület 2017 óta működik egyre intenzívebben Zala vármegyében. A legfontosabb célunk a kóbor macskák számának csökkentése, elsősorban ivartalanítási programokon keresztül. Emellett mentéssel, gazdakereséssel és örökbeadással is foglalkozunk, valamint nagy hangsúlyt fektetünk a felelős és etikus állattartás szemléletének terjesztésére.
Mennyire súlyos ma Magyarországon a kóbor macskák helyzete?
A helyzet sajnos katasztrofális. Több millió kóbor macska él Magyarországon, akik sokszor éhesen, betegen vagy sérülten tengődnek. Ez állatvédelmi, etikai és természetvédelmi problémát is jelent. A macskák szaporodási képessége rendkívül nagy, és hiába váltak egyre inkább társállattá, ezt nem mindenhol követte felelős hozzáállás. Sok kijárós, ivaros macska él, ami folyamatosan növeli a kóbor állományt.
Mi a leghatékonyabb módszer a túlszaporulat kezelésére?
A nemzetközi tapasztalatok szerint a befogás–ivartalanítás–visszaengedés (BIV) módszer a leghatékonyabb és leghumánusabb megoldás. Bár sokan meglepődnek azon, hogy az ivartalanított macskákat visszaengedjük az eredeti élőhelyükre, a több millió kóbor állat miatt egyszerűen lehetetlen mindegyiknek gazdát találni. Ezért az ivartalanítás az egyetlen valóban működő megoldás.
Milyen szerepet játszanak ebben a munkában a kormányzati támogatások?
Óriási szerepet. Az elmúlt években több állatvédelmi pályázati forrás is segítette a munkánkat, például a Herman Ottó Intézet, illetve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásai. Ezekből a forrásokból több száz macska ivartalanítását tudtuk finanszírozni. Csak néhány példa: a Herman Ottó Intézet támogatásából 274 ivartalanítást, a 2024-es állatvédelmi pályázatból 174-et, a 2025-ösből pedig 259-et tudtunk elvégezni.
Ezek a támogatások szó szerint életmentők. Nélkülük lényegesen kevesebb cicát tudnánk ivartalanítani, és a kóbor állomány csökkentése sokkal lassabban haladna.
Mire fordítják a támogatásokat a gyakorlatban?
Az állatvédelmi célú támogatásokat szinte teljes egészében ivartalanításra és az ehhez kapcsolódó állatorvosi költségekre fordítjuk. Az összes pénzügyi forrásunk legalább 90 százaléka erre megy el. Ez mutatja, hogy mennyire alapvető fontosságú ez a tevékenység. Gyakorlatilag annyi ivartalanítást tudunk elvégezni, amennyi pénzhez hozzájutunk – vagy amennyit az együttműködő állatorvosok hajlandók megelőlegezni.
Milyen eredményeket sikerült elérniük az elmúlt időszakban?
2025-ben például 800 ivartalanítást végeztünk el, 120 cicának találtunk gazdát, és közel 400 macska volt ideiglenes befogadóknál. Ezek nagyon fontos számok, mert minden egyes ivartalanítás hosszú távon több tucat újabb kóbor macska születését előzi meg.
Érezhető már a változás a terepen?
Bizonyos helyeken igen. Egy-egy kóbor kolónia felszámolása, vagy egy együttműködő településen a macskák számának csökkenése már látványos eredmény. Az állattartási kultúra is javul, de sajnos nem elég gyorsan. Ebben az állatvédő szervezetek munkája és a támogatások kulcsfontosságú szerepet játszanak.
Magyar Állatvédelem