Egy brit kutatásra hivatkozva írja a Guardian, hogy a vízilovak mind a négy lábukat egyszerre emelik fel a földről, amikor teljes erőbedobással futnak. Ilyenkor akár az idő 15%-ában is a levegőben vannak.
Furcsa elme kell ahhoz, hogy egy víziló testét látva elgondolkodjunk azon, hogy kellő motiváció mellett egy ilyen nagytestű állat valaha is a levegőbe emelkedhet-e. A hertfordshire-i North Mymmsben található Royal Veterinary College kutatói a vízilovakról készült felvételek aprólékos vizsgálatával kimutatták, hogy amikor a hatalmas növényevők elérik a csúcssebességet, valóban “felszállnak”.
A felvételek szerint a vízilovak az esetek akár 15%-ában egyszerre mind a négy lábukat felemelték a földről.
Ez a felfedezés a tudományos ismeretekben tátongó űrt zárja be, és a vízilovakat valahol az elefántok és az orrszarvúk közé helyezi a legnehezebb szárazföldi állatok atlétikai képességei között.
Videózták a vízilovakat
“Korábban nehezen tudtam munkát végezni a vízilovakkal kapcsolatban, mert olyan nehéz hozzájuk hozzáférni.” Ezt John Hutchinson, az evolúciós biomechanika professzora, a kutatás vezetője mondta. “Hihetetlenül veszélyesek, általában éjszaka a legaktívabbak, és idejük nagy részét a vízben töltik”.
Miután a tudományos szakirodalomban nem talált kielégítő választ a kérdésre, Hutchinson elküldte egyik hallgatóját, Emily Pringle-t az észak-yorkshire-i Flamingo Land üdülőhelyre, ahol az ott élő vízilovaknak van helyük a futáshoz. Videóra vette az állatokat, amint azok az istállójuk és az itatóhelyük között mozogtak, majd a felvételeket elemzésre hazahozta.
A kutatók képkockáról képkockára nézték végig azt, valamint a YouTube-ról gyűjtött további felvételeket, hogy kiderítsék, sikerült-e a vízilovaknak valaha is egyszerre mind a négy lábukat felemelniük a földről.
APeerJ című szaklapban megjelent írásukban arra a következtetésre jutottak, hogy más nagytestű emlősökkel ellentétben a vízilovak jellemzően
ragaszkodnak a trappoló mozgáshoz, bármilyen sebességgel is haladnak, de képesek rohanás közben a levegőbe emelkedni.
Más nagytestű szárazföldi állatok másképp mozognak
Az elefántok még nagy sebességnél is szabványos gyalogló járással közlekednek, és soha nem hagyják el teljesen a talajt. Az orrszarvúak viszont tudnak sétálni, trappolni, de akár galoppra is váltanak. A vízilovakról készült felvételeken látható volt, hogy a több mint 2000 kg-ot is elérő állatok jellemzően trappolnak, ami egy olyan mozgás, amely során a lábak átlósan ellentétes irányban, szinkronban mozognak.
“Ez fontos ahhoz, hogy megértsük, mit jelent nagy állatnak lenni és a szárazföldön mozogni” – mondta Hutchinson.
A kutatás segít abban is, hogy összerakják a nagy szárazföldi állatok mozgásának evolúcióját, egészen az óriás dinoszauruszokig visszamenőleg.
Hutchinson szerint a tanulmány “olyan egyszerű, amilyen egyszerűvé csak a biomechanikai kutatás válhat”, de megvoltak a maga kihívásai: a videók képkockáról képkockára történő átkattintása nem mindenkinek való. “Ez agyzsibbasztó. Ez az egyik olyan dolog a munkámban, amit a legjobban utálok. Nagyon unalmas.”
És mégis, további kutatást tervez
Hutchinsonhoz eljutott a hír, hogy a törpe vízilovak, amelyek az általa vizsgált állatoktól eltérő faj, tudnak galoppozni. Felmerül a kérdés, hogy a kis vízilovak képesek-e ugyanerre, ami arra utal, hogy érdemes lenne visszatérni Flamingóföldre.
“Kíváncsi vagyok, hogy a bébi vízilovak képesek-e valamire, amire a felnőtt vízilovak nem” – mondta. “Az nagyon klassz lenne.”
Guardian – Magyar Állatvédelem