A Nemzeti Állatvédelmi Szolgálat állatvédő és örökbefogadónapján Dr. Miklósi Ádám, biológus, etológus, egyetemi oktató tartott előadást, melyben leginkább a kutya és ember kapcsolatát boncolgatta, de mindemellett kitért az örökbefogadásra, a kutyamenhelyekre is.
Az etológus határozottan kezdte a beszélgetést: „nincs kutyám, és nem is lesz.” Elmondása szerint a kutya egy teljes életet igényel, amit ő az oktatói és kutatói munkájával nem tudna összeegyeztetni. Hozzátette, hogy az emberek ezen mindig meglepődnek először, de ő kutatóként nem egy egyeddel foglalkozik, hanem az átlagot keresi, azt, ami egyenlő az állatokban. Az állatok iránti szeretete régre nyúlik vissza, mindig szívesen foglalkozott az állatok viselkedésével. Később valahogy a kutyák lettek a megfigyelésének tárgyai, az ő viselkedésüket kutatja.
„A kutya hatalmas vállalás” – szögezte le már az elején Dr. Miklósi Ádám. Úgy látja, sokszor az emberek tanácstalanok. Szerinte egy kutya vállalása előtt az embernek tapasztalatokat kell gyűjtenie, tanulmányokat olvasnia, hogy egyáltalán tetszik-e neki elméletben az, hogy gazdivá váljon. Sajnos sokan nem gondolnak bele a kutyával járó kötelességekbe, nem véletlen, hogy sok négylábú visszakerül a menhelyre pár hét elteltével.
Minden abból fakad, hogy az ember miként tekint a kutyájára. „Ha az ember magára falkavezérként tekint, a kutyára pedig alattvalóként, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül esélyes, hogy beadja egy menhelyre. Azok, akik egyenlő félként, barátként néznek a kutyára, sosem tennének ilyet” – állította a kutató.
„A kutyasétáltatás: pórázon való hurcolás” – folytatja Dr. Miklósi Ádám, hangsúlyozva: „a kutyák utálnak sétálni, semmi értelme”. A kutya ugyanazt a társaságot, foglalkozást igényli mint egy ember. Programot kell kitalálni nekik minden napra. A kutya egy nagyon komoly vállalás, mivel nem nő fel abban az értelemben, hogy kutya marad végig és ugyanarra van szüksége egész életében. Ez egy projekt, amit végig kell vinni. Mindenki tisztában van a saját életstílusával; ha valaki sokat utazik, dolgozik, akkor ne kötelezze el magát egy kutya mellett.
„A menhelyen javarészt traumatizált egyedek vannak” – mondta az etológus, ezzel kitérve az állatmenhelyek kérdéskörére. Hozzáteszi, hogy a menhely dolgozóinak a felelőssége hatalmas: törekedniük kell arra, hogy a kutyák élete a lehető legjobb legyen. Tanítani, nevelni szükséges őket, valamint kiismerni az állatok tulajdonságait. Sajnos külföldön a menhelyekre visszakerült kutyák aránya 30-40 %. Ezért is hangsúlyozza a szakember: „ha az első kutya menhelyről van, kérjük mindenképpen szakember segítségét az összeszoktatásban.”
Az előadás végén szó esett egy igen fontos problémáról is: mivel a kutyák átlagosan 13 évet élnek, ne fogadjon örökbe egy 10 éves kutyát olyan ember, aki lelkileg nehezen tudja feldolgozni a gyászt. Emellett az örökbefogadás előtt fontos tisztában lennünk egy menhelyi kutyus szokásaival is: általában más szokásokkal rendelkeznek, így feltúrják a földet, kiássák az egész kertet. „Ez egy komolyabb vállalás, mintha tenyésztőtől vásárolna az ember” – zárta le az előadást Dr. Miklósi Ádám.
magyarallatvedelem.hu