Sok állatbarát és állatvédő felszólalt már azzal kapcsolatban, hogy állatkínzások esetén nagyon enyhe büntetést kapnak az állatkínzók. Ebben a cikkünkben utánajártunk, hogy mind az állatvédelmi hatóság, mind a bíróságok által kiszabott szankciók mekkora eltérést mutatnak, illetve hogy jelenleg ma Magyarországon mi az általánosan bevett joggyakorlat az állatokat ért sérelmeket követően.
2018. júliusa óta 1841 állatkínzást követtek el Magyarországon, de ez csak a rendőrség által regisztrált bűncselekmények száma, a valós szám ettől sajnos jóval magasabb lehet. Az állatkínzások számát tekintve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye áll az élen, hiszen 3 év alatt itt 242 állatkínzást követtek el.
A jelenleg hatályos Büntető törvénykönyv az állatkínzások esetében a szabadságvesztés felső határát 3 évben jelöli meg. Összeállításunkból, melyben pár példát mutatunk be, kiderül, hogy még a többszörösen visszaeső bűnözők – akik különös kegyetlenséggel állatkínzást követtek el – nem kaptak 1 év 10 hónap letöltendő szabadságvesztésnél többet. Annak a személynek például, aki kutyáit fejszével fejbeütötte majd vízaknába dobta, mindössze 8 hónap szabadságvesztéssel kellett számolnia. Sajnos a letöltendő szabadságvesztések nem túl gyakoriak, a felfüggesztett szabadságvesztések viszont annál inkább: a férfi, aki élve elégetett egy sünt még 2016-ban, jogerősen 1 év 4 hónap szabadságvesztést kapott, 2 évre felfüggesztve.
Az állatokat ért sérelmeket követően, a szankciók megállapításában az állatvédelmi hatóságok, valamint a bíróságok járnak el, azonban a kettejük gyakorlata igen eltérő; az állatvédelmi hatóságok általában keményebb kezűek.
Az állatvédelmi törvényben foglaltak tekintetében a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, az élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi feladatkörében eljáró Pest Megyei Kormányhivatal, megyei kormányhivatal, járási hivatal, valamint a jegyző a kijelölt állatvédelmi hatóság, ők járnak el közigazgatási szinten. A bíróságok büntetőügyekben járnak el, így büntetőjogi szankciókat alkalmaznak. A jelenleg hatályos állatvédelmi törvény közigazgatási szankciókat határoz meg, emellett a Büntető törvénykönyvben megjelenik az állatkínzás, mint tényállás.
Közigazgatási szankcióként általában állatvédelmi bírságot, állattartástól való eltiltást alkalmaz az állatvédelmi hatóság, míg büntetőjogi szankcióként a szabadságvesztés, pénzbírság a jellemző. Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy a közigazgatási hatóságok javarészt súlyosabb szankciókat alkalmaznak, mint a bíróságok, melyet mit sem bizonyít jobban az alábbi ábra:
A különbség akár 86,6-szoros is lehet a közigazgatási hatóságok javára; egy haszonállat-tartó telep, melyen állattartási hiányosságok és tömeges pusztulás volt, közigazgatási szankcióként 26 millió forintos állatvédelmi bírságot kapott szemben a 300 ezer forintos bíróság által kiszabott pénzbüntetéssel. 2017-től – egy alkotmánybírósági döntést követően – már nem szabhat ki mind a két hatóság párhuzamosan szankciót, ez azonban nem azt jelenti, hogy az állatvédelmi hatóság nem intézkedhet egy jogerős büntetőeljárást követően. Ez az intézkedés jellemzően az állattartástól eltiltás (melynek felső határa 8 év az állatvédelmi törvény alapján), illetve maga az ügyész is kezdeményezheti a bíróság előtt az állattartástól eltiltást a település jegyzőjétől.
Ennek fényében feltehetjük a kérdést: hol „érdemesebb” az eljárást megindítani? Ott, ahol szürkemarhák tömeges pusztulásáért 300 ezer forint pénzbírságot szab ki a bíróság vagy ott, ahol ugyanezért az állatvédelmi hatóság 26 millió forintot szab ki?
A nagyobb tételű állatvédelmi bírságokkal szemben, a bíróságok által kiszabott pénzbüntetések igen elenyészőek – nem meglepő, hogy nincs visszatartó erejük. Az állatkínzónak, aki kutyákra lőtt, mindössze 300 ezer forintig kellett a zsebébe nyúlnia, aki pedig macskakölyköket szatyorban hulladékgyűjtőbe hajított, 280 ezer forintos bírságot kapott.
Ezek az esetek jól mutatják, hogy ameddig a bíróságok, illetve bírók részéről nem lesz radikális változás, az állatvédelem továbbra is nehéz helyzetben lesz. Nincs visszatartó erő, mellyel az állatkínzóknak szembe kellene nézni, hiszen egy-egy kisebb összegű pénzbírság nem éri el a kívánt célt, azonban egy változatlan marad: bántalmazásnak és kínzásnak alávetett állatok. Letöltendő börtönt az állatkínzóknak!
(Források: bsr.bm.hu, dr. Kajó Cecília: Zárókőből alapkő – az ultima ratio elv elporladása az állatkínzás bűncselekményeknél)
(Kiemelt kép: Pixabay)