Az InfoRádióban Gönczi Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara beszélt a száj- és körömfájás járvánnyal kapcsolatos helyzetről és tapasztalatairól.
A Magyar Állatorvosi Kamara elnöke szerint nem vitás, hogy az állattenyésztéssel, az állategészségüggyel, pláne egy súlyos állatbetegséggel és annak megelőzésével, kezelésével kapcsolatban a laikusok sokszor az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. Példaként említette, hogy vannak, akik teljesen összekeverik a vírusokat a baktériumokkal.
„Döbbenten tapasztaltam, nemcsak én, hanem az állatorvos kollégáim is, hogy a social médiában ilyen rövid idő alatt milyen hihetetlen mennyiségű és töménységű konteó, összeesküvés-elmélet, félinformációkon alapuló, de az alapján csak kijelentő módban kommunikáló megjegyzés van, ráadásul összekeverik a magyarországi és a szlovákiai védekezési módot” – fogalmazott Gönczi Gábor az InfoRádióban. Kifejtette, a kettő alapjaiban azonos,
de a szomszédunkban radikálisabb és szigorúbb módszert választottak,
bár náluk egyelőre, úgy tűnik, sokkal veszélyesebb a helyzet, hiszen több helyen jelent meg a betegség.
Arról is beszélt, hogy az állatok kötelező leölése miatt az állatorvosokat mindenféle érzéketlen gyilkosnak elmondják, pedig csak arról van szó, valahogyan meg kell védeni hazánk mezőgazdaságát, mégpedig hatékonyan alkalmazott szakmai módszerekkel.
„Nincs más lehetőség. Illetve van: ha az egész magyar mezőgazdaság leáll és tönkremegy”
– mondta az elnök.
Szerinte teljesen rossz az 1973-as hasonlat, ugyanis akkor az ország nem volt deklaráltan mentes a száj- és körömfájás betegségtől, ezért egész mások voltak a védekezés alapelvei, ráadásul az exportpiacok igényei is teljesen mások voltak.
Hangsúlyozta: a száj- és körömfájás betegségtől csak radikális módon lehet megszabadulni, ráadásul ma már a 70-es években még bevetett „átvészeltetésre” sincs mód, amikor bezárták a személyzetet és az állatorvost az istállóba, mígnem az összes állat át nem esett a betegségen néhány hét alatt. Senkit nem aggasztott, hogy azok az állatok még vírusürítők lehettek, és az sem, hogy a termelőképességük radikálisan lecsökkent, hiszen ha fel is gyógyultak a betegségből, ez nem minden következmény nélküli teljes gyógyulás volt.
„Ráadásul az állatok szenvedtek: jóformán az egész szájnyálkahártyájuk levált, és a szarvasmarhák gyakorlatilag kiléptek a szarutokjukból, levált a szaru a lábaik végéről. Az azért nagyjából sejthető, hogy milyen fájdalommal jár” – mondta.
Magyar Állatvédelem
