A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kezdeményezésére 1979-ben indult útjára az „Év madara” program, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet egyes madárfajok és fajcsoportok védelmére, valamint bemutassa azokat az élőlényeket, amelyek megóvásában a lakosság is aktív szerepet vállalhat. Az idei internetes szavazáson az énekes rigó kapta a legtöbb voksot.
Az énekes rigó a fekete rigónál valamivel kisebb termetű madár. A hímek és a tojók megjelenése azonos: felső testük olívabarna, torkuk fehéres, a begy, a mell és az oldalak sárgásfehér alapon barna foltokkal mintázottak. Szárny- és farktollaik sötét olajbarnák, az alsó szárnyfedők repülés közben sárgás árnyalatúak. A fiatal madarak külseje már a kirepülés után is nagyon hasonló az idősebb egyedekéhez.
Táplálkozás és különleges viselkedés
Az énekes rigó elsősorban gerinctelenekkel táplálkozik, leggyakrabban földigilisztákat és különféle ízeltlábúakat fogyaszt. Nedvesebb élőhelyeken étrendjének jelentős részét a csigák alkotják. A házas csigákat rendszerint ugyanazon a kemény felületen, többnyire kövön töri fel, emiatt kapta a „rigóüllő” elnevezést. Nyáron és ősszel bogyókat is fogyaszt, sőt ezt a táplálékot a fiókák etetéséhez is felhasználja.
Élőhely és alkalmazkodás
Eredeti élőhelyei közé a dús aljnövényzetű lomb- és elegyes erdők, valamint a fenyőerdők tartoznak. Az elmúlt évtizedekben azonban Magyarországon is megfigyelhető, hogy egyre gyakrabban költ településeken, így ma már kertekben és parkokban is rendszeresen találkozhatunk vele.
Fészkelés és utódnevelés
Az énekes rigó évente kétszer is költ. Csésze alakú fészkét száraz növényi szálakból és gallyakból építi, fák törzsközeli ágrészeire vagy bokrokra. Különlegessége, hogy a tojó a fészek belső felületét nyállal kevert pudvás faanyaggal és sárral tapasztja ki. Alkalmanként 4–5 kékeszöld tojást rak, amelyeket 12–13 napig kotlik. A hím ez idő alatt a közelben énekelve védi a területet.
A kikelő fiókákat mindkét szülő eteti. A fiatalok gyors fejlődésüknek köszönhetően körülbelül két hét után elhagyják a fészket, bár ekkor még alig tudnak repülni. A sűrű aljnövényzetben rejtőznek el, és további közel két héten át jellegzetes eleségkérő hanggal hívják magukhoz a szülőket.
Az énekes rigó fiókái a fészek elhagyása után is hosszú ideig a föld közelében tartózkodnak, ezért különösen fontos számukra a sűrű bokros, aljnövényzetes területek megléte.
Vonulás és veszélyeztető tényezők
Az énekes rigó vonuló faj, a telet Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten tölti. A településeken élő állományokra egyre inkább jellemző az áttelelés. Mediterrán vonulási útvonala miatt azonban érinti a madárbefogás és a vadászat problémája is.
További veszélyt jelent az élőhelyek átalakulása: a nagyobb kiterjedésű bokros területek, valamint a röpképtelen fiókáknak menedéket nyújtó dús aljnövényzet eltűnése. Az „Év madara” program célja, hogy ezekre a problémákra is ráirányítsa a figyelmet, és ösztönözze a természetbarát kert- és élőhelykezelést.
Magyar Állatvédelem
