Az inváziós rákfajok száma tízszerese az őshonosokénak hazánkban. A vörös mocsárrákról közzétett írásukban hívják fel a figyelmet a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai a jelenkor problémájára, mely a vizi élővilágban zajlik.
Magyarország vizeiben az őshonos rákfajok számottevő csökkenésével egyre nagyobb teret hódítanak az inváziós tízlábú rákfajok. Nemrég a Balaton után egy hazai folyóban is feltűnt néhány egyed. Az őshonos fajok, mint a folyami rák, a kecskerák és a kövi rák, veszélyeztetettek, míg több mint 30 idegenhonos faj terjed a vizeinkben. Az inváziós fajok gyors terjedése nemcsak az őshonos élővilágot fenyegeti, hanem jelentős károkat is okoz a vízminőségben és a természetes ökoszisztémákban.
„Az idegenhonos, különösen az inváziós állat- és növényfajok egyre nagyobb problémát jelentenek világszerte.”
– kezdte bevezetőként a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont a vörös mocsárrákról írt cikkében.
Élen járunk az „idegenek” elterjedésében
„Közép-Európában, így Magyarországon sem találni már olyan élőhelyet, ahol ne fordulnának elő idegenhonos fajok. Ezzel a legnagyobb probléma, hogy a nem őshonos fajok számtalan változást okozhatnak, kezdve az őshonos fajok kiszorításával, egészen a mezőgazdasági, erdészeti, természet- és környezetvédelmi, valamint hal- és vízgazdálkodási károkig.
A tízlábú rákok közül napjainkra számos idegenhonos faj sikeresen megtelepedett és terjed hazánk vizeiben. Hazánkban csupán három őshonos faj fordul elő (a folyami rák, a kecskerák és a kövi rák). Mindhárom faj megmaradt állományai mára erőteljesen megfogyatkoztak, veszélyeztetettek és ezért törvényi védelem alatt állnak. A három őshonos tízlábú rákfaj mellett azonban több mint 30 idegenhonos faj előfordulását regisztráltak a kutatók Magyarország vizeiből – ezzel a számmal pedig sajnos a világ „élmezőnyébe” tartozunk.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai külföldi és hazai kutatókkal, egyetemi hallgatók közreműködésével vizsgálják a tízlábú rákfajok helyzetét a Kárpát-medencében, különös tekintettel a vörös mocsárrákra. A kutatások célja meghatározni a faj valós elterjedését, hatásait és kifejleszteni a meglévő állományokra a leghatékonyabb gyérítési módszereket.
2015 óta már hazánkban is előfordul
A vörös mocsárrák főként a lassúfolyású és állóvizeket, mocsarakat kedveli, de nagyon jól érzi magát az időszakosan kiszáradó vízelvezető árkokban, csatornákban is. Azaz nem csak a természetes élőhelyeken, de urbanizált környezetben is otthonosan mozog. A 2015 óta tartó kutatások igazolták a faj tömeges előfordulását számos fővárosi, a Duna hazai középső vízrendszeréhez tartozó befolyókban, mellékágakban. Emellett sikerült megtalálni Demjén, Gyula, Miskolctapolca, valamint 2024 őszén a Péti-Séd vízrendszerében, valamint a Balatonban, majd 2024 telén a Velencei-tóban és egy befolyójában. A faj territoriális és agresszív. Nemcsak az őshonos, hanem más idegenhonos rákfajok táplálék-konkurense, valamint kisebb testű állatfajok – szitakötők, rákok, halak, kétéltűek – egyedeinek elfogyasztásával közvetlenül károsítja a meghódított élőhelyek eredeti élővilágát. A hínárnövényzet elfogyasztásával pedig algavirágzásokat okoz, hozzájárulva a vízminőség gyors romlásához, mondták a kutatók.
A HUN-REN kutatóinak sikerült igazolniuk, hogy a vörös mocsárrák Budapesten és térségében található állományai aktívan terjesztik a rákpestist. Azonban nemcsak ezzel, hanem az általa hordozott egyéb kórokozókkal is megtizedeli – az őshonos tízlábú rákfajok mellett – mind a hal-, mind a kétéltű állományokat is. A legújabb kutatási eredmények alapján pedig halakra és kétéltűekre veszélyes patogéneket is sikerült kimutatni vörös mocsárrák egyedekben. Mivel kiváló aljzatfúró, ezért az árvízvédelmi töltések, dísztavak szigeteléseit, a zárt felszíni és felszín alatti csatornahálózatokat, egyéb közműveket is képes gyengíteni, ezzel nagy gazdasági károkat tud okozni.
„A vörös mocsárrák ahová beteszi az ollóit, ott nem kíméli sem a természeti, sem az épített környezetet, emiatt a hazai állományok visszaszorítása, kezelése több ágazat összefogásával lehetséges”
–írják a kutatók eddigi tapasztalatai alapján.
„A hazai és a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a vörös mocsárrák további terjedésének elkerülése érdekében a lakosságnak, és elsősorban a hobbiállattartóknak van a legjelentősebb szerepe és felelőssége. Ezt igazolják azok a HUN-REN ökológusainak legújabb vizsgálatai, mellyel kimutatták, hogy a faj genetikai diverzitása Európán belül, hazánkban a legnagyobb. Vagyis szinte minden egyes populációnak az eredete eltér.
“A vörös mocsárrák által okozott problémák kiváló példái, hogy semmilyen akváriumi növény- és állatfajt ne helyezzünk ki se természetes vizeinkbe, se saját tulajdonunkba lévő halastavunkba, illetve kerti tavunkba”
– emelték ki kulcsfontossággal.
(Forrás: HUN-REN Ökológiai kutatóközpont, Képek: HUN-REN, Weiperth András)
Magyar Állatvédelem