Bíbicek százai vendégeskednek táplálékot keresve a nemzeti parkunkban. A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tó környékén minden télen láthatunk áttelelő bíbiceket.
Ezekben a hetekben is több száz példányos csapataik keresnek táplálékot a legeltetett, rövidfüvű gyepeken. A bíbic a leggyakoribb hazánkban költő partimadár-faj. Az itt költők nagy része rövidtávú vonuló, de enyhébb teleken kisebb-nagyobb csapataik télen is nálunk maradnak – írja a Park.
Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkoznak. A jól legeltetett gyepeken hamar megtalálják a férgeket, rovarokat így az egy-két napos hajnali fagyokat át tudják vészelni, feltéve, ha nincs vastag hótakaró.
December első hetében a kardoskúti Fehér-tó környéki gyepeken még több száz példányos csapatokat láttunk. Várhatóan egészen addig maradnak, amíg komolyabb fagy nem lesz.
A bíbicek nagy része a Mediterráneumban telel, onnan hamar vissza tudnak térni. A legkorábban érkező madaraink, általában már Zsuzsanna napkor (február 19-én) visszaérnek költőhelyükre.
Ha enyhe lesz a tél, akkor a kirándulók a KMNPI Sóstói Állattartótelepének bekötőútja mellett található nádfedeles megfigyelőtoronyból jó eséllyel láthatnak bíbiceket a közeli gyepeken.
Kiváló akrobata a levegőben
Tavasszal és nyáron aztán sokat hallatja rövid, éles, sipításhoz hasonló hangját (mintha egy luftballonból, száját széthúzva, gyorsan levegőt eresztenénk ki, vagy csipogó játékot nyomnánk be), de repülés és udvarlás közben másféle hangokat is ad ki. Könnyű azonosítani a csapongó, ide-oda suhanó, levegőben szinte bukfencező madarat, akrobatikus röptéről, oldalfelé kiszélesedő szárnyairól. A talajhoz, vízhez közel nyugodtan száll, s a magasból rögtön elkezdi őrült mutatványait. Nyílegyenesen a földig zúg, majd hirtelen függőlegesen fölfelé csap. Valóban kevés faj vetekedhet a bíbiccel manőverezés, s ügyesség kérdésében. Ezt a képességét gyakran használja ki, mikor pl. a héját, ölyvet csapatosan „zaklatja”, azaz csipkelődik, rá-rárepül, mígnem a ragadozó bosszúsan eltávozik. Táplálékkeresés közben gyakran kapja fel villámgyorsan a fejét és körbekémlel. Ébersége révén a többi parti madár is értesül a veszélyről, így odafigyelnek a bíbicre. Szokása a madárnak a lubickolás sekély vízben, illetve tolltisztogatás: csőrével a szárny alatti részt és hasát, míg lábával a fejét vakarja – írja a Wikipedia.
A bíbic Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a bíbicet nem fenyegeti különösebb veszély. Ez elsősorban az óriási elterjedési területéből adódó nagy egyedszámnak köszönhető, azonban szinte mindenütt kisebb-nagyobb arányú fogyás tapasztalható.
(Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Fotó: Flickr, Vasas András)